Barázdák

Mig bennem van a lendulet es a lustasag nem irtja ki teljesen, gondoltam tovabbpotyogom utazasi elmenyeinket.

Nem hiszem, hogy Angkort be kellene mutassam, mindenki hallott rola. Ez abbol is latszott, hogy az ut soran az Angkorrol feltoltott kepeimre erkezett a legtobb like Facebookon :) Mert hatizsakos turistakent nem csak az olcso szallasok, utcai kajalasok, hosszu buszutak jutnak am a szereny halandonak, hanem a vilag epiett es termeszeti csodai is. De, mielott ezekben reszunk lehetett, addig meg kellett oldanunk par problemat.

Most nem arra gondolok, hogy orulhettunk, hogy volt helyunk a buszon es mivel en olyan jofej vagyok, felajanlottam a hely nelkul maradt helyieknek, hogy hasznaljak a kisparnamat es arra uljenek. Egy picigyereknek meg felajanlottam a kisparnahuzatomba csomagolt salamat parna gyanant, mert megiscsak kenyelmesebb, mint a buszpadlo. Zsuzs persze jot rohogott, mikor a kisgyerek feluton jol le is hanyta a parnahuzatomat, de engem annyira nem hatott meg. Amugy itt nem csak a gyerekek hanyjak ossze magukat gyakran a buszon, hanem a felnottek is. Ezert is osztogatnak nejlonzacskot egyes jaratokon :)

Amint leszalltunk a buszrol, egybol sikerult ismet jofej turistatarsakat talalni egy amerikai lany es egy nemet fiu szemelyeben, akikkel a tuktukot meg tudtuk osztani, igy konnyeden bejutottunk a varos sziveben levo 60 szobas Gardenvillage nevu guesthousehoz. Nagy is, olcso is, jo is, ajnlottak masok, ugyhogy jo valasztasnak tunt. Amikor azonban azzal fogadtak a recepcion, hogy nincs 2 arva ures agyuk sem, igencsak meglepodtunk. Mindenesetre kihasznaltuk az ingyen netet es gondoltuk, hat van ilyen, megyunk tovabb van itt eleg szallashely. Igy kezdodott kozel 8 oras szallaskeresesunk. Miutan a kozelben levo osszes helyrol elkuldtek minket, mivel fullon voltak, gondoltuk elvitetjuk magunkat a Pursat es a fovaros kozti uton megismert Lauren altal ajanlott guesthousehoz, ami azt gondoltuk eleg messze van gyalog, meg amugyis elegunk volt mar, ugyhogy fogtunk egy tuktukost es elmondtuk neki, hova szeretnenk menni. Mondta, hogy az nagyon nagyon messze van, 1 dollar lesz (eddigre mar megtanultuk, hogy 1 dollar is sok penz itt, szoval gondoltuk nem lehet minket mar atverni, tenyleg messze lehet). Messze is volt az, ahova menni szerettunk volna, de kb gyalog 10 percnyire volt, ahova elszallitottak. Hasonlo nevu guesthouse, de nem az, ahova mi szerettunk volna menni. Eddigre mar elegge elegunk volt a dolgokbol es probaltuk elmagyarazni, hogy, bar itt sincs hely, de mi nem is ide akartunk jonni. Mondtak, de ott sincs hely, ahova menni szerettunk volna, azonban a tuktuksofor felajanlotta, hogy alhatunk a csaladjanal 10 dollar per foert (es gondolom mondanom sem kell, hogy nem egy kacsalabon allo palotaban lakott, hanem szerintem egy egylegteru fahazikoban)...Hat, bar imadok ismerkedni a helyiekkel, valahogy egy hosszu buszut utan nem ez volt, amire vagytam, annal is inkabb, hogy a Gardenvillageben 2 dollar\agy volt az ar a dormban (kozos halo). Arrol nem is beszelve, hogy nem tunt tul megbizhatonak az uriember, tekintve, hogy a 3 perces utat, nagyon nagyon hosszu utnak allitotta be es nem is oda vitt, ahova menni szerettunk volna. Ugyhogy nagy felhaborodva kifizettuk es visszaindultunk gyalog oda, ahonnan orakkal elotte elindultunk. Kozben a ketsegbeeses hataran megallitottam harom szembejovo turistat, hogy ok hol szalltak meg. Mondtak, hogy a varos kulso reszen es megadtak a hostel nevet. Gondoltam, nincs mas hatra, mint elore, visszamegyunk netezni a Gardenvillagebe es ha lehet foglalunk egy szobat. Nagy naivan le is foglaltam egy ket fos szobat a hostelben, kertem tuktukot is este 10re, mert ekkor fel9 korul jart az ido es meg gondoltam egyunk egyet, ha mar van szallasunk, mielott kimegyunk a varos szelere. Zsuzs mar ekkor szkeptikus volt, de en mondtam, hogy visszajott az automata email, hogy megvan a szobank, ugyhogy meg is kell legyen. Szoval elmentunk enni es vacsi kozben elmondtam Zsuzsnak, hogy azt olvastam a neten, h meghalt Piedone, amire o veglegesen es teljesen osszeomlott (masnapra kiderult, hogy a hir kacsa volt, ugyhogy Zsuzs lelki bekeje is helyreallt :) ).

10kor kicsit vartunk a tuktukra, majd fogtunk egy masikat es kimentunk a varos szelere. Amint odaertunk mar kerdeztek is, hogy foglaltunk-e szallast naluk. Nagy buszken mondtam, hogy igen. Erre kerdeztek, hogy mikor. Mondtam 2 oraja neten. Mondtak, hogy az nem ugy van am, mert nincs szabad szobajuk. Nah ekkor elpattant az agyam es kozoltem, hogy kaptam egy konfirmalo emailt es engem nem erdekel, de ha mashol nem, a recepcio mellett fogok aludni. Mondtak, hogy, ha nem baj, hogy foldon, akkor nekik nem gaz...Gondoltam, hat fiuk, ez konnyen ment, de Zsuzsnak nem fullott a foga a halozsakban foldonalvashoz, ugyhogy tettunk meg egy elkeseredett kiserletet, hogy talaljunk egy agyat, amiben elalhatunk. Jartunk kivilagitatlan, koborkutyakkal teli utcakban, hotelekben, beszeltunk angolul egyaltalan nem beszelo recepciosokkal es az utazasom soran eloszor igencsak felidegesitettem magam. Amikor bementunk egy hotelbe es mondtak, hogy full, megkerdeztem, hogy tudnak-e ajanlani egy nagyon nagyon draga hotelt, ahol elallhatunk, hatha az nincs tele. Ekkor mar nem erdekelt mennyibe kerul...De nem igazan ertettek, h mit akarok, majd mikor megkerdeztem, hogy hol alszik a kiraly, amikor Siem Riepbe latogat, mert en is ott fogok aludni, akkor mar szabalyosan kirohogtek, mire en is elkezdtem rohogni. Azota megtudtam, hogy a kiralynak kulon rezidenciaja van a varosban (biztos, mert lehetetlen itt szallast szerezni :) ). Mikor mar ott tartottam, hogy az utca kozepen kiabaltam, hogy b'ssza meg Angkor, nem erdekel, most azonnal megyek Bangkokba es vissza Londonba, lesz'rom (mondom, igencsak ideges voltam) akkor egy tuktukos a segitsegunkre sietett es elvitt egy hostelbe, ahol eppen par masodperccel azelott adtak ki az utolso szobat, mielott mi odaertunk...Egyebkent vicces volt belelatni a rendszerben. A tuktukosok tudjak hol van szoba, de nem mondjak am meg csak ugy, csak, ha elvihetnek. De nem is tudod hova visznek es termeszetesen, ha latjak rajtad, h csak az utcan tudsz aludni, ha ok nem sietnek a segitsegedre, eleg rossz alkupozicioba kerulsz a viteldijjal kapcsolatban. Szoval egy csomo tuktukost visszautasitottunk, bar igy is egy csomo penzt vertunk el utazgatva a fullon levo hostelek kozott. Vegul arra jutottunk ejfel korul, hogy 2 opcio van. 1. visszamegyunk oda, ahol tuti teto lesz a fejunk folott es talan meg budi es zuhany is, 2. kimegyunk a repterre es ott csovezunk. Az elso opcio jobbnak tunt, ugyhogy visszamentunk es mondtuk a tulajnak, hogy nem talaltunk semmit, ugyhogy a recepcion aludnank. Utolag igen szerencsesnek erzem magunkat es nem igazan tudom, hogy a tobbi min 100 turista, akikkkel a szallaskereses soran talalkoztunk, hol toltotte az ejszakat. Vegul kaptunk zuhanyt, WCt, ingyen netet, leteritettuk a halozsakjainkat es lefekveshez keszulodtunk. Alvas elott beszelgettunk a recepciosokkal. Az egyik fiatal ferfi mondta, hogy o mindig a foldon alszik es a csaladja falun el es sosem aludtak meg agyban, csak a fafoldon, max az Apa megy le a haztarto colopokre akasztott fuggoagyba aludni, ez az o privilegiuma. Napkozben tuktuksoforkent dolgozik, ejjel pedig recepcios es szeretne egyszer az Anyukajanak venni egy matracot, hogy azon aludhassom. Es ekkor megint rajottem, hogy mennyire szerencses vagyok, hogy Europaba szulettem, nem szamit, hogy annak keleti vagy nyugati reszen. Mivel pedig volt nalam 100 font tartalekpenz, gondoltam egyet es 50 fontot odaadtam neki, hogy vegyen az Anyukajanak matracot. Nekem ez 3 napi keresetem, neki kb egy havi...es tudom, hogy sokan ugy gondoljak, nincs is anyukaja es mindenkinek ezt a sztorit adja elo es sok hulye van, aki ad neki penzt, de nem hiszem, hogy igy lenne. Nehezen fogadta el. Ha pedig igy is van, az en kis vilagomban, NEM igy van :) Kaptunk parnakat es ventillatort, rohogtunk egy csomot, megbotrankoztattunk a hazaerkezo turistakat a foldon aludva, de ingyen es eleg jol atveszeltuk az elso ejszakankat:)

Masnapra az elozo napi legsegitokeszebb tuktukossal lebeszeltuk, hogy jon ertunk reggel es elvisz eloszor a Garden villagebe, hogy lefoglaljuk a szallasunkat, utana pedig Angkorba. Angkor tenyleg meses es semmivel ossze nem hasonlithato. Mezitlab taposni a hideg templomkoveket, kozben csodalva hallgatjuk meseiket, ijesztgetjuk egymast a kertben levo pokokkal, majmokatsimogatunk, akik sikitofraszt hoznak Zsuzsra, nekem meg ellopjak a vizemet, masnap biciklivel eltevedunk a templomok kozott, felfedezunk, naplementet nezunk es el sem hisszuk, hogy itt vagyunk. Nem, ezt azt hiszem nem lehet sem leirni, sem elmondani, el kell menni oda :)

Vegulis a 3 napos passzunkat nem hasznaltuk ki, hiszen csak 2 napra mentunk, de nem ereztuk, amit a sok sok turistatarsunk, hogy templed out (vagyis megcsomorlottunk a templomoktol). Elveztuk minden percet, nem ugy a Siem Riepben toltott napoknak. Sajnos itt minden a turistakra epult, a lepten nyomon koldulo gyerekektol elkezdve, a PUB STREET szorakozohelyeiig, amiket kihagytunk. Persze, hozza kell tennem, hogy azert  ertek minket pozitiv meglepetesek. Peldaul, mikor Angkorbol bicikliztunk haza es igencsak felidegesitettuk magunkat az itteni kozlekedesi viszonyokon (nem 2 ember biciklizik egymas mellett, hanem 3, mikozben a 2 savos uton autok, buszok, tuktukok, motorok, es biciklik osztoznak, valtozo aranyban de egyszerre 10en. Valamint a savok iranymegosztasa sem hat meg senkit, ugyhogy eros szembejovo forgalomra is szamitani kell)...Szoval nem volt egyszeru hazajutni es gondoltuk, hogy a kozlekedes okozta sokkra le is guritunk egy Mekong viszkit, ami kambodzsai tartozkodasunk alatt kedvencunk lett. Az egyik torzsettermunkben rendeltunk is egyet egyet, majd kaptunk 1-1 borospoharnyit, mert ugye kedves vendegek vagyunk es az elozo napon is naluk utottunk el par orat kartyazassal. Szoval ilyen am a kambodzsai marketing :) Mindezek mellett valahogy Pursat nekem sokkal sokkal kellemesebb elmeny volt, mint Siem Riep. De megsem volt konnyu elhagyni a varost...

Tekintve, hogy ma teljesen veletlenul megtalaltam a dropboxban tarolt es elfeledett kepeinket az utazasunkrol, nosztalgiaztam kicsit. Ez abbol allt, hogy foztem zoldsegesrizst, ittam gyumolcsturmixot es igy most estere elerkezettnek latom az idot, h irjak egy blogbejegyzest is. Szoval ime, Pursat es a mellette fekvo floating (uszo) villages (falu). Mivel errol sajat fenykepeink nincsenek, szereztem egyet a netrol, ami talan a legkozelebb all ahhoz, amit mi is lattunk.

Az uszofalut ugy kell elkepzelni, hogy egy egesz falu epult a vizre, utcacskakkal, ahol csonakokkal kozlekednek. Bar a "kapitanyunk" nem beszelt tul jol angolul, de azert igy is elmondott par dolgot.Ezekrol kesobb, elobb meg leirnam hogyan is jutottunk Pursatba, mert ugye a kambodzsai kozlekedes nem egyszeru...

Eloszor is, miutan sokora buszozas utan Phnom Penhbe ertunk, kiderult, hogy itt masik buszra kell szallnunk, ami addig nem volt a tervunkben. Persze, ha felkeszult utazok lettunk volna, tudjuk, hogy ebben az orszagban nem sok ut van, de az mind Phnom Penhbe vezet...Szoval at is szalltunk a mar jol ismert buszallomason, de kicsivel indulas utan lerobbant a buszunk. A delutani csucsforgalomban kb. fel ora alatt megtettuk a 3 perces visszautat a buszallomasra, ahol attereltek minket egy masik buszra, ahol kis uldogeles utan ugy dontottem, h lemegyek a trafikba kajat es vizet venni, hiszen meg ugysem indulnuk, bar az indulas idejerol semmit nem mondtak (nem mintha eddigi tapasztalataink szerint lenne indulasi idopont a kambodzsai buszkozlekedesben...). A busz akkor indul, mikor a sofor ugy dont, hogy dudal, var kicsit es indul. Ugyhogy hallottam a dudat a penztarnal, ott is hagytam mindent, mert lattam, h a mi soforunk nem dudal, var, indul, hanem csupan indulas kozben dudal. Rohantam mint a hulye es lattam Zsuzst, ahogy all a sofor mellett es ordibal neki. Ugyhogy o kegyeskedett menet kozben kinyitni az ajtot en meg felugrottam. Zsuzs pedig ismet tanubizonysagat tette, h mennyire jo barat, mert ha nem rohan elore es nem szol, hogy alljaaalmeeeg, akkor a sofor ugy ott hagy, hogy csak na. A lenyeg, hogy fent voltam a buszon, bar neha az ut soran azt ereztem, hogy bar ne lettem volna. A csucsforgalmi araszolgatas utan ugyanis turbouzemmodba kapcsolt a vezeto es az ut soran a dudal, var, megy metodusnal is kihagyta a var statuszt elozesek soran. Szerencsenkre felszallt 5 monk (szerzetes), akik egy ido utan szoltak a sofornek, hogy visszavehetne. Ebben az orszagban a noket es oregeket nem igazan tisztelik, legalabbis nem engedik oket elore, nem adjak at a helyet, de a szerzeteseket nagyon. Itt mondanam el, hogy utazasom elott azt gondoltam, hogy a narancssarga ruhas szerzetesek nagyon csendes es a legklasszikusabb ertelemben vett szent emberek. Itt azonban belelattam kicsit az eletukbe, ahogy hangosan nevetnek, kiabalnak, okostelefonon mutogatjak a kepeiket. Kozben persze az is vilagossa vallt, hogy ez a rendszer nem hasonlatos az europai szerzetesseghez, mert itt a ferfiak csupan 1-2 evre is elmehetnek szerzetesnek, ugyhogy nem jelent egy eletre szolo elkotelezodest. Persze nem mondhatom, hogy mindent tudok roluk, de a Loneley Planet kicsit tulzasba esett, amikor azt tanacsolta a noknek, hogy ne beszeljenek es ne uljenek monkok melle, mert ez tiszteletlenseg. A lenyeg, hogy ezeknek a monkoknak nagyon halas voltam, hogy eppsegben odaertunk Pursatba, ahol rajtunk kivul nem sok turista szallt le (a legtobben Battambangba mentek vagy Siem Riepbe (Angkor) ). Mi azonban az erkezes utan 5 perccel mar meg is talaltuk a guesthouseunkat egy nagyon kedves, oreg tulajdonosnenivel, akitol ki is vettuk jo olcson a szobankat. Ettunk, kartyaztunk, kerestunk netezot. Nah, a netezo...Itt nemam netezo van, hanem olyannyira vegyesbolt, hogy amikor benezel csak motorbicikliket es butorokat latsz, de ha belepsz es oldalra sanditasz, akkor a motorok mellett meglatsz par gepet is, szoval bar Zsuzs skeptikus volt, h ez nem-e egy raktar, rajottunk, hogy nem. Ez netcoffee a'la Cambodia. 

Egyebkent Pursatban nem igazan beszeltek angolul, de mindenki utanam kiabalt, hogy Helooo Lady :) MIvel nem sok turista jar erre fele mindenhol megcsodaltak minket, szerintem Zsuzs magassagu not meg eletukben nem lattak (bocs). De a mosolygasom es integetesem (amivel Zsuzst az oruletbe tudtam kergetni) mindig viszonzasra talalt. Ugyhogy az itt toltott 2 nap folyaman en csak helloztam, integettem es ez nagyon nagyon vidamma tett. Hihetelen, hogy itt mindenki visszainteget. Nem hulyenek nez, hanem viszonozza a kedvessegedet. Imadtam.

Masnapra a sihanokvilleben megismert Jantol es Samtom hallott uszofaluba mentunk, tuktukkal, mivel a varostol vagy 30 kilometerre volt. Az ut soran lattuk az ut menti szegeny falvakat, disznot a motor csomagtartojan es sok-sok integeto es nekem boldognak tuno embert. Nagyon nagyon sajnalom, hogy errol nincsenek kepeink, bar a motoron disznot vivo ember hasonlitott erre a kepre, melyet igaz nem itt, hanem Vietnamban keszitett holland utitarsam. Ime:

Szoval odaerve a faluhoz, vagyis annak kikotojehez kiperkaltuk a 9 dollart, amiert kaptunk cserebe egy csonakot es helyivel, aki beevezett velunk a 6000 lakozu faluba a to kozepebe. Ez egyebkent nagyon jutanyos ar volt, mert mint kesobb megtudtuk az Angkor melletti faluba 20 dollar a csonak es ott adomanyozni kell meg egy adag penzt a helyi iskolanak...Ami alapvetoen ertheto, hiszen a legszegenyebb magyar is gazdagnak tunik az itteni eletszinvonalhoz kepest, de azert kicsit megis gyomorforgato...A lenyeg, hogy gyomorforgatast azert itt is kaptunk. A kikotoben ugyanis feltunt zsuzsnak egy teherauto melletti muanyag zsak es a belole kiszurodo vonyitas. Kerdeztuk a vezetonekt, hogy ez ugye nem a vacsi, es o mondta, hogy de. Nah akkor elgondolkodtam, hogy most itt kiszallok, kiuszok, adok 100 dollart, hogy elengedjek a kutyakat. De rajottem, hogy 1, elengednek 5 percre oket, amig a galamblelku turistalany ki nem kerul a latotavolsagbol es utana megint bezsakolnak oket, 2. en europaikent idejovok az o otthonukba es meg akarom mondani nekik mit tegyenek. Nekik ez lehet a kulturajuk resze es igen, sajnalom a kutyakat (nagyon is) es ha gyerek lett volna ott, tuti kiuszom, de ebben a helyzetben osszeszoritottam a fogamat es tovabbcsobogtam a to habjain.

Masnapra az volt a terv, hogy mivel kinai ujev elso napja volt, gondoltam a fovarosban nagy ramazuri van, ugyhogy visszanezhetnenk Phnom Penhbe, de Zsuzsnak ehhez nem volt kedve. Ugyhogy abban egyeztunk ki, hogy en megyek szilveszterezni, o meg megvar itt es majd egyutt megyunk Siem Riepbe. A hostelesnenink azonban keresztulhuzta a szamitasainkat, vagyis inkabb ujrarajzolta, csodasabbra :) Ugyanis elmutogatta, a kozos nyelv hianyaban, hogy ok holnap a ferjevel mennek a fovarosba megunnepelni az ujevet es mi is menjunk veluk kocsival. Bezarjak a hostelt, ugyhogy nem igazan tud Zsuzs ottmaradni, viszont ingyen elvisznek, hiszen mar fizettunk a szobaert (5 dollart 2en....). Ugyhogy nem is ellenkeztunk es masnap beszalltunk a legkondis mercedeszbe. Hihetetlen amugy mekkora kulonbsegek vannak a szegenyek es a gazdagok kozott. A hostel falan egyebkent nagyon sok kep volt a nenirol es a kiralyrol es kiralynorol, ugyhogy gondolom valami ertelmisegi idos hazaspar lehettek.

Ut kozben megalltunk, h az uszofalubol visszafele tuktukozo amerikai Laurent felvegyuk, aki ugyancsak a guesthouse vendege volt, bar mi elotte nem talalkoztunk vele. Nagyon jofej es nyitott, utazos lany volt, ugyhogy elcsevegtunk a fovarosig. Kozben megalltunk ebedelni, amit ugyancsak vendeglatoink fizettek, amire mar Nekem nem is voltak szavaim. Ugy tunik igaz volt az elso benyomasom, miszerint itt nagyon kedvesek es segitokeszek az emberek.

Phnom Penhben azonban semmifele felhajtas nem volt, ugyhogy nem sok ertelme volt elore szallast foglalni. Vagyis annyi ertelme volt, hogy mivel az altalunk valasztott youth hostelben mar nem volt hely, igy egy legkondis, melegvizes szobat kaptunk 9 dollarert 30 helyett :) Szoval harmadjara is elmaszkaltunk a fovarosban, immer eleg otthonosan mozogtunk benne :) majd Siem Riep fele vettuk az iranyt. Nem foglaltunk elore szallast, hiszen itt sem volt felhajtas, akkor ott miert lenne...Nah, ez nagy hiba volt...

Mivel itthonrol mar nem vagyunk olyan szorgosak a blogirasban (nem mintha utazas kozben tulzasba vittuk volna :) ), igy Zsuzs helyett irok egy bejegyzest csodas Sihanoukvilleben toltott napjainkrol. Aztan majd ha akar, Zsuzs is ir rola:)

Bangkoki erkezesunk ota Zsuzstol azt hallgattam, h mikor megyunk vegre a beachre. Kb. 3 hetig kb minden nap...es vegul eljott a napja. Bar Zsuzs 1 nappal hamarabb akart menni es ugy is volt, h en meg egy napot maradok Pnom Penhben o meg eloremegy a beachere, de a kiraly temetese miatt az amugysem utasbarat kozlekedes nem lett volna zokkenomentes, ugyhogy maradt o is meg egy napot. Nem volt nehez elutni az idot a backpacker paradicsom happy 11 hostel tetoteraszan filmet nezve, billiardozva es abszolut semmit teve. Ha nem tudnatok elkepzelni milyen is az, akkor egyreszt valamit rosszul csinaltok, masreszt itt egy kep rola:

A buszut emlekeim szerint eleg sima volt, sot angol utastarsainktol szereztunk scrabblet is, ugyhogy eletemben eloszor jatszottam es kijelenthetem, h imadom. Persze angol es nemet szavakban jatszottunk, Zsuzs a franciat is bele akarta venni, de az tul kiegyensulyozatlan kuzdelem lett volna. Erkezeskor beindult a "keressunk mas turistakat, h olcsobb legyen a tuktuk" funkcionk, ugyhogy a nemet Jan es a nemetholland Sam lett a kivalasztott. Sok opcio nem volt, mert csak ok akartak ugyanarra az olcso backpacker beachre menni ahova mi :) Mivel eleg jo fejeknek tuntek vegulis nem csak a tuktukot, hanem 4 napra a szallast is megosztottuk velunk. Bar 3 szemelyes szobat vettunk ki 4en, 2 nap foldonalvas utan felkoltoztem 3. nak Zsuzsek melle (orulhetett). Alapvetoen a hely a turistaknak epult. Sok sok bar ingyen itallal, a szuper Utopia guesthouse es szorakozoegyseg medencevel es sok sok bulizo fiatallal, az eleg olcso buvarkodo turak, a bananaboat (amirol Zsuzsnak nincs tul jo emleke, en inkabb a partrol fenykepeztem oket, jofajta gyogytesiskent) :) Ahogy az utazas soran sokszor itt is kiprobaltam eletemben eloszor sok sok dolgot, pl furodtem ejjel medenceben (ami tudom nem egy nagy dolog), szivtam vizipipat, leegtem, de ugy, h 3 napig mindenem fajt (kedves barataink borom tiszteletere naponta tobbszor is eloadtak nekem a lobster dancinget, ami a homartanc:) ), snorkelingeltem (vizipipaval kene, de en anelkul tettem, csak a viz alatt szemlelodtem, de igy is csodas volt), lattam mindenfele viziallatot es meg lettem dobalva doglott hallal. Szoval jol eltelt az ido. Par kep, errol a csodas par naprol:

Vegul utazobarataink tovabb leptek Pnom Penhbe es onnan Vietnamba, mi meg maradtunk meg egy napot. Azon az egy napon rajottunk, hogy ez a hely tarsasag nelkul nem is olyan vicces, szoval jo is volt tovabbmenni egy kevesbe turistas helyre. A Tonle Sap melletti Pursatba, ahol aztan tenyleg elenk tarult az altalam imadott, de ugyanakkor nagyon szegeny Kambodzsa.

Eleg konnyen eljutottunk Phnom Penhbe, viszont ott mar a buszablakon komogtattak a tuktukosok, hogy ok nagyonolcson barhova elvisznek. Viszont mi GYALOGOLNANAK, amit nem volt konnyu veluk megertetni, foleg, hogy tudtak olcso guesthouset is, csak nem mondtak meg hol, csak ha veluk megyunk. Ugyhogy eleg hamar kihoztak minket a sodrunkbol. Kesobb kifejlesztettem azt a modszert, h egyszeruen utanozom oket es azzal valaszolok, amit kerdeznek, igy alakultak ki az ehhez hasonlo beszelgetesek:

-Tuktuk?

-Tuktuk.

-Want tuktuk?

-want tuktuk?

-Where are you from?

- From Hungary.

-???????

es ezzel vege is volt. Persze mindekozben mindket fel mosolyog, mint allat, Zsuzs meg puffog, gyeremar, gyeremaaaar :)

Sajnos a Lonely Planet ismet nem volt a legfrisebb, mivel az arak kb megduplazodtak a kiadasa ota, ugyhogy nem igazan sikerult olcso szallast talalnunk, de legalabb a furdoszobaban eltort a cso, ugyhogy elarasztodtunk vizzel, amit Zsuzs hamar megoldatott a tulajjal, ugyhogy nem kellett evakualni minket :) Kb 2 nap tartozkodast terveztunk itt, mert Zs mar ment volna a beachre, tekintve, hogy mar 1 honapja ezt varta. Viszont mivel eppen a kiraly temetese volt, nem igazan tudtunk akkor lelepni, amikor akartunk. Ezt en nem is bantam, mert nekem nagyon tetszett a viragos erkelyes, szines Phnom Phen. Kicsi, ugyhogy eleg hamar kiismertuk magunkat benne es otthonosan mozogtunk tisztaknak nem mondhato utcain.

Phnom Penh utcakep

Elso nap beterveztuk a Killing Fieldset, ami a varos mellett van es arrol nevezetes, hogy egyike volt azoknak a helyszineknek, ahol Pol Pot es emberei emberek szazezreit oltek meg...Nem eppen egy vidam hely. A jegy melle eleg jo audio guidot kaptunk, ami vegigvezetett minket a mezon. Elsokent egy magas toronyfeleseghez ertunk, ahol tobbszaz koponya es csont volt kiallitva, azok amelyeket itt talaltak. Nem, nem 500 evvel ezelott, hanem 40 evvel ezelott. Oke, az iskolaban nem sokat tanultunk rola, ugyhogy egy kis tortenelem:

Pol Pot es a Kmer Roudge a 70es evek kozepen evakualta Pnom Penht, azzal a felkialtassal, hogy az amerikaiak le akarjak bombazni es el kell hagyni a varost. Valojaban a "videki" ertekeket vallo rezsim kiuldozte a varoslakokat es kb 2 millio embert megolt. Kit azert, mert beszelt idegen nyelvet, kit azert mert szemuveget viselt, sokan ehen haltak vagy a gyaloglasba haltak bele. Nehez ezt feldolgozni, hiszen nem egy kulso ellenseg irtotta a kmereket, hanem sajat nepe. Valogatas nelkul gyerekeket, noket, oregeket, mindenkit. A "kiallitas" bemutatta az eszkozoket is, amivel elkovettek ezeket a szornyusegeket. Nem am vitrinben, hanem pl. elkalauzolt az audio guide egy macskapalmahoz, majd mikor odaertel es nezgetted, milyen fura noveny es tokjo ilyet meg nem is lattal, akkor kozolte a fuledbe a hang, hogy nah es nezd a reces leveleit, nah ezekkel a levelekkel vagtak le a szerencsetlenek fejet...es akkor egy hatalmasat hatraleptel es kirazott a hideg. Meg mindig sok csontot mos ki a viz a foldbol es ejjel nemigazan mennek arrafele...Szoval nagyon durvan szomoru es egyben tanulsagos elmeny is volt. Ezt igy nem is tudom visszaadni. Nem is lehet. Pedig mindenkinek latnia kellene, hogy egy otthon, maganyosan gondolkodo zseni (Marx) milyen tragediakat okozhat par telefirkalt oldallal....

Par kep, amit ugyan nem mi kesziettunk (oke mi is keszitettunk kepeket, de azoknak kb. nyoma veszett, mert az en gepem ugye elhagyodott, a Zsuzserol meg letorlodtek a kepek...), de mi is kb ezeket lattuk (koszonet erte G.-nek):

Emlekepulet

a csecsemo es gyermekcsontok mellett allo fa...

Masnap gondoltuk vidamabban toltjuk a napot, de mege ste hallotuk, hogy holnap lesz a kiraly temetesenek elso napja, felvonulasokkal. Ugyhogy probaltam koran felkelni, hogy lassam (Zsuzst termeszetesen nem erdekelte, de mikor benaztam a kep keszitessel, akkor kiragadta a kezembol a gepet, hogy nehogymar ne fenykepezzem le, mert bakker ez tokerdekes, ugyhogy sztem erdekelte am :) ). Persze elaludtam es orrlogatva mentunk reggelizohelyet keresni, mikor Zsuzs felkialtott. Ott mennek! Ugyhogy odarohantunk es lattuk a felvonulast, sarkanyhajoval, eloljarokkal, fekete feherbe oltozott gyaszolo neppel es rendorokkel, akik, mikor a koporsoval vonultak vegig, mindenkit terdelesre utasitottak. Errol probalok par kepet beszurni, ha mar a kepeink egy resze megsemmisult (errol meg kesobb bovebben).

Az oreg kiraly, allitolag 90 valahany eves volt...

Az aranykoporso

Eloszor is Zsuzs bejegyzesei utan le kell szogeznem, hogy tenyleg imadom Cambodiat. Az elso benyomasunk a hataron az volt, hogy egy fegyvernek latszo targyat a nyakunkhoz szoritottak es lemertek a lazunkat. Mert ugye, ha a beteges europaiak valami virust hoznak at Laoszbol, az ugye nem jo. Aki lazas, az mehet is a karantenbe (ami hozza kell tennem egy facolopokre kifeszitett zsakvaszonbol allo kajiba, aminek meg fala sincs, szoval igazandibol csupan jelzeserteke van). Szerencsere, bar az elejen naponta tobbszor, kesobb csak hetente 1szer ramjott, a "Zsuzsnezdma'megtutilazasvagyok!" para, most megbizonyodhattam rola, hogy nem, nem vagyok lazas es belephettunk a csodas Kambodzsaba :) A WCnel (ami inkabb fakalyiba, gugolos csempebudival) egy kislany szedte a budipenzt az apukajaval es a 4 eves koruli pottom mindenkit olelgetett es bujkalt a labunk mogott. Nagyon cuki volt es kozvetlen, baratsagos, amit a laosziakrol (sem a felnottekrol sem a gyerekekrol) nem mondhatok el. SZoval elszorakoztunk vele es megvolt az elso pozitiv benyomas.

A Kratie fele vezeto utrol mar Zsuzs tollabol olvashattatok. A varosrol nem sokat tudunk, mivel csupan 1 ejszakat toltottunk ott. Ettunk jo olcson egy helyi "etteremben", jo nagy adag zoldseget rizzsel. A kambodzsai konyha amugy azert is a kedvencem (nem nem csak a pokok miatt :) ), mert nagyon sok oysterszoszt (osztrigaszosz) hasznalnak, amit imadoook. A gyumolcsarus nenitol megtanultam a basic kmert, vagyis a koszonomot es a sziat, bar mindenki utobbira a Hellot hasznalta, ugyhogy azt el is felejtettem hamar :) Viszont akarhanyszor hasznaltam az "Akun tant" mindig meglepodtek es mosollyal dijjaztak nyelvtudasomat. Mig Laoszban nem volt jellemzo, hogy jol beszelnenek angolul, addig itt szinte mindenki beszel valamennyire es nem is feltetelezik a turistakrol, hogy akar egy szot is tudnak kmerul. Hat en tudtam es kaptam is a mosolyokat :) Valamint azert is zartam szivembe ezt az orszagot, mert olyat tapasztaltam itt, ahol meg sehol eletemben. Amint ramosolyogsz az emberekre, egybol, gondolkodas nelkul visszamosolyognak, integetnek, koszonnek. Ilyen baratsagos neppel meg nem talalkoztam. Segitokeszek es kedvesek. Es nem, nem azert, mert a penzedet akarjak (oke eleg sok a koldus es fokent Angkorban a keregeto gyerek), hanem mert szimplan joszivuek. Szoval igen, szivesen toltenek min 1 evet Kambodzsaban. Persze ilyenkor felmerul a kerdes, hogy mi lesz, ha megbetegszem, mert a korhaz nem valami csucsszuper. Egy emeletes haz aljaban, kb garazsfelesegben van beallitva sok faagy (nem am a veretes europai, hanem a gyalulatlanfabol osszetakolt) matrac nelkul es azon fekszenek a betegek infuzioval. Szoval nem egy leanyalom nah...De eleg konnyu atjutni Thaifoldre, ahol pedig eleg jo az egeszsegugy, ugyhogy nem annyira gaz.

Kratiebol reggel 7kor indultunk Phnom Penhbe, mivel Zsuzs a legutobbi nem tul kellemes utazasi elmenye utan biztosra akart menni, hogy lesz helyunk a buszon, ugyhogy egy korait valasztottunk. Nem minibuszt, ahol be is vallottak, hogy 3 helyre 4 jegyet adnak el, hanem nagybuszt, helyiekkel, kinai dzsekicsenes filmmel es karaokeeval :) Szoval eleg jo es konnyu utunk volt. Jah es miert eppen Kratieban alltunk meg? Meg az elejen megegyeztunk Zsuzzsal, hogy max 7 orat akarunk utazni A es B kozott, ugyhogy ugy neztunk ki uticelokat, hogy ne dogoljunk meg az utazas alatt. Meg igy is akadt, mikor a 7 oras ut ugye 14re sikeredett, de azt gondolom ez a 7oras elgondolas eleg jo volt. Valamint sosem foglaltunk le elore szallast, igy teljes volt a szabadsag, hogy mikor es hova megyunk tovabb.

Egy jotanacs Zsuzs ellensegeinek: Kerd meg, hogy meseljen Kambodzsa kozlekedeserol:) Tuti ideggorcsot kap, mint Siem Riepben hajnal 3kor, amikor leuvoltotte a buszosember fejet. Komolyan, ilyennek meg nem lattam, pedig 16 ev nagy ido :)

Korabbi igeretemhez hiven, most ejtenek nehany szot az itteni kozlekedesrol. Mintahogy ez az elet tobbi teruletein is megfigyelheto DK-Azsiaban, a kozlekedesben sincs semmi logika, semmi rendszer. Itt, ha tobb lehetoseg kozul kell valasztani, biztos lehetsz benne, hogy a leheto legrosszabbat valasszak. A kozlekedesi eszkozok 90%-at robogok alkotjak, a tobbi mindenfele gurulo takolmany, buszok, tehetautok es pick-up teherautok. Mindezek a lehetetlensegig megpakolva emberekkel, allatokkal vagy arucikkekkel. Itt nem ismerik azt a kifejezest, hogy "tobb mar nem fer fel" vagy eppen azt, hogy "nem biztonsagos".
Egeszen hetkoznapi latvany peldaul, hogy apuka, anyuka plusz a harom gyerek utazik a csaladi robin; vagy lattunk olyat is, aki ket malacot szallitott a robogon a hatukra kotozve, a labuk csak ugy kalimpalt az eg fele, de hallottam mar olyanrol is, aki a tehennel jatszotta meg ugyanezt.
Az altalanosan elfogadott es egyetlen kozlekedesi szabaly, hogy a nagyobbnak es eroszakosabbnak van elsobbsege, es aki nem ugrik ki idoben az utjabol, az magara vessen.
A Phnom Penh-bol Pursatba vezeto uton peldaul folyamatosan halalfelelmunk volt, mert a buszsofor olyan nyaktoro sebesseggel cikazott a krater meretu katyukkal tarkitott uton, hogy mindenki azt hitte, felborulunk. Mindekozben minden elottunk kozlekedo jarmuvet hangosan ledudalt, es mar elozott is, fuggetlenul attol, hogy jott-e szembe valami, vagy nem.

Nehany tanacs azoknak, akik a jovoben errefele szeretnenek utazni:

- A busz orankent megall az utszelen, ahol konnyithetsz magadon. Kovesd a helyieket, mert semmit nem mondanak el angolul a turistak kedveert.
- Nyugodtan guggolj le barhova, ha nincs wc. Neha meg ki is jonnek az emberek a kunyhojukbol az ejszaka kozepen, hogy az utasokat beinvitaljak a kertjukbe uritkezni.
- Ha ebedszunetre megall a busz egy vendeglatoegysegnel, ne vard el, hogy megvarjak, mig te is befejezed. Sot, soha ne vard el, hogy egy percet is varni fognak rad, ha nem vagy ott idoben indulaskor, amirol nehez kiszamitani, hogy mikor van, ugyanis ha tudnak se mondanak meg. Amikor nekik jolesik. Cserebe viszont elvarjak toled, hogy nehany oras varakozason, tokolodesen itt-ott ne akadj ki.
- A menetidore minimum 2 orat mindig ra kell szamitani, csak toluk a logika nem koveteli meg, hogy ezt a menetrendben is feltuntessek. Peldaul, ha egy busz A es B kozotti utat mindig 9 ora alatt teszi meg, anelkul, hogy barmi hatraltato tenyezo beutne utkozben, naluk ugyanez az ut a kiirasokon vagy ha megkerdezed, meg mindig csak 7 ora. No comment.
- A jegy nem garantal semmmit, maximum annyit, hogy elvisznek. Ld elozo fejezetek.
- Biztonsagban soha nem fogod erezni a testi epsegedet.

ui.: mindeme tanacsok Laoszra es Kambodzsara vonatkoznak, Thaifoldon egesz normalis keretek kozott lehet buszozni.

Reggel kivittek minket a szigetrol longtail boattal, ahonnan a szokasos egyoras varakozas es vizumintezes utan minivannel tovabbmentunk a hatarhoz, ahol a masik oldalon szinten kb 2 orat kellett varakoznunk, amig visszaadtak az utleveleinket es kitalaltak, hogy ki-ki melyik busszal menjen tovabb rendeltetesi helyenek megfeleloen. (Itt hozzatennem, elve azzal a lehetoseggel, h Zsuzs posztjaihoz hozzaszolhatok, hiszen en teszem fel oket :), hogy az utlevelunk kiosztasanal a laoszi ur igen nagy gondban volt, hiszen kishazank Passportjan nincs feltuntetve angolul SEMMI. A Peto sem egy keresztnev, ugyhogy csak forgatta forgatta, mikor megkegyelmeztem neki es mondtam, hogy a mienk, mi vagyunk a fura magyarok :) Mondta, hogy eleteben nem latott meg ilyet (napi min 50 embert szallitgat at a hataron oda vissza, de ugy tunik nem sok magyart :) ).
A szokasos taktikaval eltunk, hogy amig en feladom a nagyhatikat, Imola foglal helyet a buszban, mert mar megtapasztaltuk, hogy ezeknel, ha valaki haromszoros aron vesz jegyet valahova, meg nem jelenti azt, hogy ulohelye is lesz.
Kozben osszefutottunk itt is a nemetekkel, akikkel Luang Prabangban osztozkodtunk a tuk tuk-on a vizeseshez menet. En jol elbeszelgettem a sraccal kb egy oran keresztul, o mondta a magaet nemetul, en meg a magamet angolul. Eleg fura beszelgetotarsaknak nezhettunk ki kivulrol. Miutan kiderult, hogy az a busz, amiben Imola foglalt 2 egymas melletti helyet, nem a mienk, atmentunk egy minivanhez, ami allitolag elvitt vagy el kellett volna vigyen bennunket Kratie-ba. Szerencsesnek mondhattuk magunkat, mert volt ulohelyunk, ha nem is nagy, nem is kenyelmes, mert utastarsaink fele sajnos nem mondhatta el ugyanezt magarol. Oket siman beultettek kettot egy helyre. En mar itt felhuztam magam, hogy hogy van pofajuk, de ez meg semmi...
Egy oranyi utazas utan ugyanis a minivan szepen megallt, mindenkit leszallitottak, hogy szalljunk at a masik oldalon varakozo buszra, ami megegyezett ugyanazzal, amiben Imola a hataron helyet foglalt, csakhogy immar nem volt benne hely. Gondoltak, minek farasszak magukat azzal, hogy kulonbusszal elvisznek minket, ha a masikban is van hely. A penzt mar lenyultak, utanukmenni ugysem tudunk, oruljunk, hogy egyaltalan megerkezunk.
Igy tortent, hogy az ulessorok kozott a foldon ulve a mocsokban utaztunk 4 oran keresztul Kratie-ba, mikozben fulladoztunk a kivulrol bearamlo ut poratol, furodtunk az izzadsagban, az izzadsagra ratapadt a por es a mocsok, a hatsomat alulrol egette a motor es rettenetesen nyomta a kemeny padlo.
Hihetetlenul kikeltem magambol. Ez volt az elso alkalom, hogy majdnem agyverzest kaptam mergemben, de sajnos nem az utolso, mert volt a kesobbiekben ennel rosszabb utunk is.
A legelkeseritobb az egeszben a tehetetlenseg erzese es a kiszolgaltatottsag. Otthon le lehet orditani a fejuket, meg lehet oket verni, panaszt tenni vagy akar feljelenteni a rendorsegen; itt nem, mert csak mosolyognak vissza az ember pofajaba. Ha nem tehetnek meg, valoszinuleg, nem tennek, de sajnos megtehetik.
En tiszta szivembol kivanok minden rosszat Laosz es Kambodzsa lakossaganak, Imola szeretne visszajonni onkenteskedni :)

Mivel en a igen elfoglalt voltam a holland-magyar baratsag apolasaval, Zsuzsnak maradt a megtiszteltetes, hogy irjon e csodas helyrol :) Ime:

Dondetrol en irok, mert Imola az ott toltott 5 napot a szobajaban elvezte a Savannakhetben rank ragadt fellabu, nehezhatizsakos hollandjaval. Igy ok ketten a 4000 szigetbol csak a szallas es az attol 50 meterre elhelyezkedo strand kozti szakaszt csodalhattak meg.
Mindezek ellenere ha valaki a 4000 szigetrol kerdez bennunket, Imola rogton ravagja, hogy gyonyoru es csodalatos. Ertetlenkedve veszem tudomasul, hogy eddigi utazasaink soran Imolanak kivetel nelkul az osszes helyrol ugyanez volt a velemenye, meg azokrol is, amiket "latott", en is lattam, de szerintem a vilag utolso csotanyos szemetdombja. O odakoltozne. Lehet, hogy ezert vagyunk olyan jo utitarsak, mert igy megertjuk egymast.
Visszaterve Dondetre, ez egy kellemes kis uduloszigetecske, a 4000 sziget egyike a Mekongon Laosz es Kambodzsa hataraban. Van egy aprocska homokos strandja, ami a kikoto is egyben es a turistakon kivul a vizibivalyok furdohelye. Vicces latvany, ahogy a strandolok kozott ott napozik 3 ekkora allat, neha egyik-masik vegig is setal a vasarloutcan, hogy megnezze van-e valami ujdonsag.
Ami nekem feltunk ezekben az orszagokban, hogy az allatokat nem olakban, karamokban, stb tartjak, hanem teljesen szabadon azt csinalnak, es oda mennek, ahova akarna; es hogy milyen jol megfernek egymas mellett. A kutya nem uldozi a macskat es nem harapja be a kiskacsat, a macska nem vadaszik semmilyen emberek szamara hasznos allatra. Ki latott mar peldaul olyan europai macskat, ami korul ott kapirgasznak az egynapos kiscsibek, de o inkabb a gekkot szedi le a falrol, hogy az emberektol kapott rizsdietajat kiegeszitse egy kis hussal...
Dondeti napjaimat leginkabb pihenessel, strandolassal es fuggoagyban olvasgatassal toltottem. Estenkent a strandon osszegyult a sziget apraja-nagyja tabortuz korul ismerkedni, gitarozni es persze lereszegedni. Mi mindezt egy-egy uveg Lao Lao vodkanak kinezo whisky tarsasagaban tettuk, aminek az ize a mi palinkankehoz hasonlit, azzal a kulonbseggel, hogy uvegje 20 helyett csak 1 euro.
Egyik nap bereltem biciklit, hogy majd jol korbetekerem a szigetet, de 20 perc utan deja vu erzesem tamadt, miutan talaltam egy masik strandot, amirol kiderult, hogy ugyanaz, ahonnan elindultam. Nem erte meg...
A masik nap viszont befizettem egy egesz napos kajakturara, ami mar inkabb megerte. A mienk volt a leggyorsabb, legtapasztaltabb magyar-kinai egyseg. Mar az elejen tettunk rola, hogy senki ne maradjon szarazon, megtamadtunk mindenkit, aki eleg kozel jott. 5 perccel a kihajozas utan vizicsatabol mar vizihaboru lett.
Volt nehany nagyon gyorsfolyasu sziklas szakasz, ahol kajakozasbol atmentunk raftingolasba. Itt tortent, hogy az ellenseges holland egyseg egy kanyarban kicsit elszamitotta magat, es sikerult elsokent felszerelesestul kiborulniuk. Utana kovetkezett a dan srac egyes hajoban, aki nem eleg, hogy kiborult, meg majdnem meg is fulladt, mert ahogy jott volna fel a viz alol, ket lany parosban meg jol el is utotte. Mindezt latvan, es hangosan rohogve a nemet parocska nem figyelte, hogy merre viszi oket a sodras, igy mire eszbekaptak, mar a bozotban voltak fennakadva igencsak erdekes pozicioban.
A mi egysegunk persze elsokent jutott at epsegben a veszelyes szakaszon, ugy hogy meg volt is idonk es lelekjelenletunk mindeme musort vegignezni es minden szerencsetlenul jarot jo alaposan kirohogni.
Aztan megneztuk a hires es igen ritka delfineket, ebedeltunk egy partmenti faluban, vegul mentunk vizesest nezni 10 szemelyes tuk tuk-kal, amibe eloszor beraktak 3 kajakot, aztan a turan resztvevo kb 30 embert. En a kocsi tetejen talaltam helyet magamnak egy kajakban. Nem volt eppen kenyelmes, de annal inkabb kalandos. A DK-azsiai kozlekedesi szokasokrol majd a kesobbiekben megejtek nehany szot.
Roviden osszefoglalva ez volt Dondet, ahonnan 23 dollarert vettunk jegyet Kambodzsaba, gondolvan, hogy ilyen pofatlanul dragan biztosan kenyelmes es konnyu utunk lesz...

Persze a dolgok nem olyan egyszeruek, ugyhogy a Don Det fele meno 8 oras esti busz 9re ert be es csak fel9 kor lehetett ra jegyet venni. A lenyeg, hogy jutott hely, elhelyezkedtunk a fokent helyieket szallito buszon es azt remeltuk, hogy hajnali 4kor mar Don Deten ebredunk. Oh, draga naivitas...

Az elso meglepetes akkor ert minket, amikor az ejszaka kozepen a busz lehuzodott az ut szelere Pakseban (amit persze akkor per pillanat nem tudtunk, hogy Pakse...), felkoltottek minket es a luxus befele pufogo ulobuszunkrol al kellett szallnunk egy masikra, ezzel feladva csodas duplauleses alvohelyeinket. Atcuccoltunk (3 hatizsakkal, mert ugye momentan testi serult baratunk egyebkent rohadt nehez taskajat is mi cipeltuk, ezuttal is nagyon koszi Zsuzs :) ) es mivel meg vagy 2 orat allt a busz az ut masik szelen, probaltunk aludni immar egy ulesunkon.

A kovetkezo kep valamikor reggel (joval a betervezett erkezesi ido utan 2 oraval) a semmi kozepen, ahol a lerobbant buszt probalta megjavitani a sofor. Mig o butykolt, mi jartunk egyet a kozeli kiegett fuves mezon es visszaterve orommel konstataltuk, hogy nemcsak a busz javult meg, de a csomagtartoban szallitott kakas is vidaman rikkantva jelezte a reggelt. A busz igy tovabbvanszorgott es par oraval kesobb arra is feny derult, hogy miert robbant le (bar mar felszallaskor sem volt 100-as, tekintve, hogy utja elso feleben, mikor mi meg nem ultunk rajta, hatulrol belejott valaki). A Mekong partjan ugyanis hatalmas hidepites folyt, ahova a szukseges beton es vaselemeket a mi buszunk szallitotta. Kipakoltak a cuccot a kakas mellol es mehettunk tovabb. Komppal atszeltuk a Mekongot es azt hittuk meg sem allunk Don Detig, hisz mar igy is 7 ora (!) kesesben voltunk. De tevedtunk (ismet).

Egy utcasarkon ugyanis megallt a buszunk es a vezeto kozolte, hogy "Falangs off". Itt jegyeznem meg, hogy a vilagnak ezen a reszen falang a nevunk, ami legjobb tudomasom szerint szeles szemut jelent. Es mielott rasszista jelzovel illetnenk a laosziakat, gondolkodjunk el rajta mi hogy nevezzuk oket. Naugye, hogy vagottszemueknek, ugyhogy fair enough.

Viszont, ami ez utan tortent, ilyet szerencsere meg nem tapasztaltunk. Mikor kerdeztuk a sofort, hogy akkor ez Don Det, nem valaszolt, majd mikor kiderult, hogy nem, mondta, hogy lefele es kesz. Igyhat a 8 falang leszallt, hiaba neztuk a jegyunket, azon nem volt celallomas, csak ar... Es az sem, hogy busz plusz hajo...Egy helyi a segitsegunkre sietett (gonosz dolog azt gondolni, hogy mar vart rank, de igaz....) es felajanlotta, hogy 40.000 Kip/foert (A buszjegy 75.000 K volt) atvisz minket Don Det szigetere. Hat elegge atbaszva ereztuk magunkat, ugyhogy beultunk gondolkodni az egyetlen etterembe, ahol gratiszba a teahoz es a jegeskavehoz hangyat is kaptunk...Ekkor mar 11 volt, ugyhogy nem huztuk tovabb az idot, beszalltunk a csonakunkba. Realizalva, hogy az ut meg masfel ora, visszavezettettunk a partra es vettunk par sort az utra. Vidam hangulatban a 8 falang elindult Don Det fele, ami a vilag egyik legcsodasabb helye. Igen Zsuzs, az :)

Vientianeben ismet osszefutottunk a franciaval, aki a fozopartnerem volt Luang Prabangban es nyakunkba vettuk a varost, hogy megtalaljuk a turista irodak altal kinalt legjobb es legolcsobb lehetoseget a del fele valo tovabbutazashoz. Szamunkra a 4000 szigetre 14 oras buszt es csonakot tartalmazo ut tul egyszerunek es draganak bizonyult, ugyhogy rabeszeltem Zsuzst arra, h a helyi buszokat igenybe veve Savannakhetbe tegyunk egy kiterot.

Miert eppen Svannakhet? Meg a thaifoldi dzsungel turankon talalkoztunk amerikaiakkal, akik szerintem azt mondtak, hogy szamukra a legjobb hely Laosban Savannakhet volt...Szoval arrafele vettuk az iranyt. Persze feltunhetett volna, hogy a Pakseba indulo buszok tomve vannak turistakkal, mig mi kedves helyiekkel utazunk. De ok biztosan nem talalkoztak mindenttudo amerikai turistakkal, igy nem tudhatjak, hogy Savannakhet a 2. legnagyobb turista paradicsom Luang Prabang utan. Mert ugye Pepe is megmondta a Jancso filmekben, hogy vagy a vilag hulye vagy en vagyok hulye? Eddig ugy gondoltam, hogy a vilag. De, talan megsem...

A buszunk, azok kivul, hogy Zsuzzsal szimpla agynak is kicsinyke dupla agyon kellett aludnunk, egesz jo volt. (Igen, alvobusz, nem hatrahajthato ulesekkel, hanem rendes emeletes agyakkal :) ) Ugyan leszallaskor, amikor a buszon kapott felbontatlan, elgurult vizemet kerestem, nyakon rugott a folottem utazo laoszi lany, aki eppen akkor kaszalodott le es ugye miert is kene lenezni mielott lemasznal....Zsuzs probalt figyelmeztetni, de bevallasa szerint nem tul hangosan, nehogy lemaradjon a showrol. Fajt, de szerencsere nem ert nagyobb serules, ugyanugy, mint a chiangkongi buszuton, ahol a kedves turistatarsak felettek a csomagtartoba a 2Les vizuket, ami egy eles kanyarban a fejem mellett zuhant a foldre. Veszelyes ez az utazas, nah :)

Erkezes utan elindultunk szallast keresni. Bar mar ekkor megfordult a fejunkben, hogy Ayuthayyahoz hasonloan egybol tovabballunk. De nem. Helyette probaltuk ertelmezni a Lonely Planet tokhamis terkepet, sikertelenul. Talaltunk egy csodas szocreal kinai hotellel szemben egy reggel 6kor (meg vagy mar, eldonthetetlen) nyitva levo cuccot, ahol inkabb activitis, mint angol nyelven rendeltunk 2 kavet. Es kaptunk valami izlesesen talalt moslekot. (Kep a facebookon Savannakhet albumban). Feher hiperedes suritett tej (amit Zsuzs mar a 80as evekben is utalt) reteg, tajta ugyanannyi suru kavefeleseg. Hosiesen a felet megittam, Zsuzs ertheto modon nem kerte. Par guesthouse elkuldott minket, mert tele vannak (hulye amerikaiakkal vagy tenyleg, ugyan kikkel????), majd egy pocsolyaparton egy kedves oreg neni beinvitalt minket egy szallasra, ami nem volt tul bizalomgerlyeszto, ellenben hiperolcso. Ugyhogy kivettuk. Ledoltunk, majd elmentunk kajaldat keresni es tok veletlenul belefutottunk az eddigi legolcsobb es legjobb "etterembe". Eloetelkent, bar nem rendeltunk, de kaptunk levest, amit gyanakodva szagolgattunk. Kostolas utan viszont orommel konstataltuk, hogy ez bizony jofajta karalabeleves. Utana betoltuk a megszokott zoldseget rizzsel, majd hosszu tanakodas utan ugy dontottunk, hogy a draga falunezos biciklitura helyett masnap inkabb berelunk bicot es elindulunk a Mekong partjan, hatha talalunk valami beachet. Kene mar egy kis husito csobbanas a 36 fokban.

Kesobb betertunk netezni, ahol Zsuzs szorgosan begepelte a blogbejegyzeseit, en pedig megkaptam a vilag egyik legjobb hiret: 2 nappal ezelott megszuletett Kokenyesi Csenge, aki gyonyoru es igen szerencses, hogy Dorihoz es Mikihez pottyantotta le a golya :)

Visszaterve a szallasra eppen a blogelmaradasomat probaltam behozni es kormoltem a sztoriainkat, amikor Zsuzst hallom sikitani az udvaron:

- Gyere kiii, gyereeee ki, nezd meg mi van a kuszobon! Raleptem, raleptem! Fuuuuj!

Hat bizony ket egymashoz tapadt nagy budos varangy bujt meg a kuszobon. Mig Zsuzs sokkos allapotban ugralt az udvaron, en halaltmegveto batorsaggal a WC kefe segitsegevel arrebtessekeltem oket (es ime ismet beigazolodott az elmeletem, miszerint az elo allatt jobb, mint a halott, mert az utobbi nem megy el az utunkbol).

Reggel persze a bekas sokkhoz ujabb problema tarsult, ugyanis Zsuzs meg nem tanulta meg, hogy Azsiaban nem fogadja be a budi a budipapirt, ugyhogy ha az europai ember lanya beledobja, eldugul. Itt jegyeznem meg, hogy en ezt elso bangkoki estenken megtapasztaltam, el is haritottam a problemat, de nem akarjatok tudni pontosan hogyan...Persze a tulaj tuti nem tudta ki volt kettonk kozul, hiszen en bementem, elkoszontem, visszaadtam a kulcsot, mig Zsuzs mar a sarkon tul jart....

Savannakhetben eltoltott masodik napunkon igen kellemeset csalodtunk a varosban es arra is valaszt kaptunk miert is kellett itt leszallnunk a buszrol. Egy europainak kinezu kavezoban rendeltunk reggelit, tekintve, hogy meg a legvermesebb utazonak (mi nem igazan vagyunk azok) is szuksege van neha tajidegen, de az otthonra emlekezteto helyekre. A japan tulaj nagyon kedves volt, lefenykepezett minket (kep FBn), mint elso magyar vendegeit (az utlevelunkre is mindig racsodalkoznak, nem sok magyar jar errefele) es felajanlotta, hogy az esti buszunk indulasaig hagyjuk nala a hatizsakjainkat. Ugyhogy a tervezett biciklitura helyett nyakunkba vettuk a varost, vettunk ki penzt es valtottunk, mert azt olvastuk a szigeteken ez nehezkes lesz, a kambodzsai vizumhoz pedig dollarra volt szuksegunk.

Dolgunk vegezve visszamentunk a kavezoba es szoba elegyedtunk az ott ulo turistakkal, koztuk a sebesulttel (cripple one :) ), aki ugy gondolta, hogy tervet megvaltoztatva velunk tart az esti busszal Don Detre. Igy kezdodott csodas kozos utazasunk a holland Geerttel.

Oke, ez az a bekezdes, amit utazas elott szoktak megosztani, de jobb kesobb, mint soha. Mig Zsuzs olvas, vagy szepeket almodik, addig en osszeszedtem, hogy mi is kell egy 2 honapos utazashoz Thaifoldre, Laoszba es Kambodzsaba. Konnyebb es olcsobb beszerezni a dolgokat Londonbol, de MOrol is lehet, hiszen Barabas Zoli mar elottunk felfedezte ezt a videket. Valamint orulnek, ha szolna neki valaki es kommentelne, hogy o hogyan latta mindazt, amit mi. (Van blogja amugy?)

Szoval:

- fejlampa vagy zseblampa
 (sokszor kivilagitatlanok az utcak es jol jon, h ne usson el az auto, ha gyalogolsz hazafele)

- szunyogriaszto (a malaria nem nagy gaz, de egyre tobb dengulazas eset van, ami ellen nincs vedooltas) min 30-50% deet. Chiang Maion (eszak thaifold) kivul nem igazan talaltunk ekkora hatoereju cuccot, ugyhogy jobb otthonrol betarazni 2 sprayt.

- sal (nah ez olyan, mint a galaxis utikalauzban a torolkozo, mindenre jo)

- halozsak, utazoparna (nekem sokszor segitett, ha undorodtam az agytol vagy ha foldonulve kellett utaznom)

zsinor (londonban van travell line, ami ruhaszaritonak hasznalhato 2 tapadokoronggal a vegen, nah az nem er semmit...), univerzalis kagylodugo (mosatni is lehet, de kezzel mosni olcsobb, igy csak hetente kell mosatni), mososzer (ezt nem igazan hasznaltuk, inkabb a szappan az igazi tusfordo helyett is)

- 4 bugyi (utazos, konnyu a legjobb, tangaimadok inkabb ne utazzanak...), 2 zokni (jol jon a ligkondis buszon is), 1 melltarto (ha As a mereted, makod van, eleg a bikinifelso), 1 felso, ami beepitett melltartos vagy 2 szett bikini (bar a 2 szett bikini amugyis jol jon)

- 2 hosszuujju (egyik, ha lehet zipzaros es mind2 vekony, mert jo a szunnyogok ellen, de thaifold es laosz eszaki reszen kivul, rohadtmelegvan)

- 1 polarpulcsi (kapucnisban jol lehet aludni es jungle turan felbecsulhetetlen, valamint ha nincs kisparnad azt is mindig helyettesitheti)

- 1 lecipzarozhatos utazos hosszugatya (az intersportban vettem 2 eve egyet 3000 FTert, megtettem benne 900kmt gyalog Spanyolorszagban, beutaztam Angliat es meg itt is tokeletes, MCKEna asszem a markaja)

- 1 vekony hosszugatya, megjobb, ha felkothetos szellos, de ezt itt is lehet venni, vagy ruha (felso, also egyben) vagy rovidgatya

Itt tennem hozza, hogy a legtobben Bangkokba erkeznek es ott a kinai piacon minden kaphato es nagyon olcso. Igy van ez Phnom Penhben is a russien marketen

- flippflops a beachre es labgomba ellen a tusoloba

- szandal (Teva vagy barmilyen) es trecking cipo (de ezek beszerezhetoek Bangkokban) es vegulis ha nem akarod cipelni a szandal sem letfontossag, ha jo cipod van. Itt tennem hozza, hogy a Keen markaju cipomben legyalogoltam 900km-t, sokat utaztam Angliaban es meg mindig azt hordom, bar mar kicsit viseletes :)

- 3 rovidujju vagy ujjatlan (Zsuzs ujjatlanba nyomul, az kevesbe lehet atizzadni, de neki nincs is konyhasnenikarja :) Bangkokban lehet venni gyurtanyagu konnyupolot, ami tokeletes utazashoz, hacsak nem cipelsz magaddal egy vasalot es egy vasalodeszkat :) VAlamint itt Kambodzsaban a sortorony melle (10 korso csapolhato sor) ingyen adnak egy polot.

- naptej, gyogyszerek (lazra, leegesre, hanyasra, fosasra (immodium vagy diadrohe{nemtom pontosan a nevet, por, lila es angliaban lehet kapni), torokfertotlenito, fejfajascsillapito, sebbfertotlenito, sebtapasz, altato(akinek kell, bar itt konnyebben beszerezheto, mint otthon, jkb barmit adnak a gyogyszertarban, de mi nem hasznalunk altatot), B vitamin buszon rosszullethez vagy ha valaha panikbeteg voltal, mint jomagam)

- itt emlitenem meg, hogy Londonban konnyebb elintezni az oltasokat es olcsobb is. Mindenfele oltasom van (HEpa A,B, tifusz, veszettseg, meg mittomen meg mi). Nem feltetele a belepesnek az, h legyen barmilyen oltasod is. Viszont a malariatabletta nem fontos, bar jo ha van nalad egy adag, az antibiotkum barmikor jol johet. Nekunk a doxicyclin nagyon nem jott be. Malariatabit amugy LAoszban is siman adnak barhol.

- Fogkefe (sok helyen adnak, de azert jo ha van sajatod), szappan v tusfurdo, sampon, deo, testapolo (manikur es pedikur, fodrasz olcso london utan, szal ne cipelj feleslegesen egy csomo butasagot)

- lanyoknak talan fontos, h betetet itt barhol lehet kapni, de tampont szinte sehol, ugyhogy egy kis adag nem rossz, ha a beachen latogatna meg a mikulas

- fogpiszkalo (kivallo koromkoszkikaparo, hiszen azert egy 30 eves noi kez megsem lehet mindig olyan, mint egy 10 eves kisfiue:) ), koromcsipesz, szemoldokcsipesz

- ezzel kellett volna kezdenem: jo hatizsak. Nekem deuter van asszem 45 literes igy nem tudod tulpakolni, de konnyu utazni vele. Esoallo, nem az eso, hanem a kosz miatt. Esokabatom van, de eddig tokfelesleges volt hozni.

- kes vagy kisollo vagy mind2.

- tu, cerna, varrni vagy vizholyag kezelesere

- fuldugo, szemellenzo (buszonalvashoz, de a repulon is adtak, ugyhogy felesleges otthonrol cipelni)

- Ipod, jo ha van okostelod vagy wififogo eszkozod, szinte mindenhol van ingyenwifi, bar Laoszban nagyon lassu, ha egyaltalan mukodik...), fenykepezo, masodik SD kartya, eleg egy kicsi, de nekunk sajna csak 1 nagy van, amirol lehetetlen letolteni az osszes kepet sajat laptop hijjan, es egyelore nem is tudjuk hasznalni :(

Travell adaptor (atallakito, ami barhol a vilagon hasznalhato) Az europai dugok itt is mukodnek, de angliabol mindenkepp kell kutyu, h toltsd a cuccaidat.

notebook, sajnos ezt elbasztuk, h nekunk nincs. nah majd legkozelebb :)

- toll, fuzet, Lonely Planet (nekunk a delkelet azsia van angolul a shoetrip, asszem), Phrasebook, amiben az osszes delkeletazsiai nyelvbol van egy kicsi, de nem igazan hasznaljuk. Sokkal hasznosabb egy kartyaszett, amin a fontos dolgok rajzai vannak es kreativabb is :) Thaifoldon szinte mindenki tud angolul, Laoszban mar nehezebb, de Kambodzsaban alig talalni valakit, aki ne beszelne picit angolul, foleg a gyerekek.

- kartya, kocka (kockapokerhez es baratkozni :)
- open mind (legy nyitott mindenre es mindenkire)

- ovtaska (en nyugodtabb vagyok, ha a buszon igy alszom, h benne vannak a cuccaim), kistaska (hatizsak az igazi, de BKban is kaphato)

- utlevel fenymasolat valamint utlevel scan emailben (ha elveszne)

- fenykepek, dollar a visumokhoz (thaifoldre 30 napra ingyenes a vizum (ha repulovel mesz, buszos belepeskor 15 nap, de ha atlepsz Malaysiaba, ami ismet ingyenvizumos, akkor ujra ketyeg a 15 nap, laoszban 30 dollar, kambodzsaban 25)

- valamennyi penz (nalunk 200 font, 100 dollar) es bankkartya, ha lehet 2, ha az egyik elveszne (ha angol kartyad van es kell kutyu hozza a netbankhoz, akkor vidd a kutyut is. Kb a mellmeretemet is meg kellett irnom a batyamnak, h kideritse mennyi van a szamlamon) Angliaban online be lehet jelenteni, ha kulfoldon hasznalod majd a kartyadat, igy tuti nem blokkoljak.

- sok nejlonzacsko es budipapir (mindenre jo). BAr itt van jofajta seggmoso, ugyhogy lehet vele sporolni :)

- utasbiztositas (ez otthon nagyon draga. Nemtom el-e meg az Unicredites lehetoseg, ha nyitsz egy szamlatm, akkor kapsz feleves biztositast) Londonbol, ha ottelo vagy, akkor 24 font. Minel elobb kotod, annal olcsobb. Mi meg nem hasznaltuk, remeljuk nem is fogjuk, de egy baratunk Vietnamban motorbalesetet szenvedett (gyakori eset itt) es 6 dollar volt a labgipsze meg a rontgen, ugyhogy nem veszes. Valamint, ha itt valami bajod van es van lehetoseged Bangkokba menni korhazba, tedd azt!!! Ott a legprofibbak.

- jogsi (Luang Prabangban a bicoberleshez utlevel vagy jogsi kell depositnak, en nem szivesen hagyom ott az utlevelemet, ugyhogy jo, h Zsuzs megtette helyettem, de ekkor hianyzott a jogsim)

- oltasikonyv fenymasolata (senki nem nezte, de van, ha kell)

- konyv (neha azert olvasunk is es lehet cserelni a guesthausokban) meg Dumastol egy magyart regenyt is talaltunk :)

- torolkozo (nekem Decatlonos, 3000 Fts konnyen szarado van, kivallo)

- napszemuveg (az UVs a legjobb, de mivel a Mekongban vegezte vettem itt egy Guccit 3 dollarert, ami igen NIkcsim, NEM eredeti)

- zold plusstacsko (opcionalis :) )

Mindig legyen nallad egy kis kenyer vagy ennivalo, viz mert neha hajnali 4 helyett delutan 1re ersz oda, ahova indult a buszod. Itt mondjuk a buszok kb. 2 orankent megallnak egy kajaldanal, szal lehet csak en vagyok tulaggodos.

JAh es a budzse? Ketten utazni olcsobb, mert olcsobb a szoba. A kaja meg a sor nem draga, a cigi kifejezetten olcso (pechemre). Kb. napi 20 fontban vagyunk utazasokkal es szorakozassal, de biztosat a vegen fogunk tudni.

Hat kb. ennyi. Es utazzatok, mert ez felbecsulghetetlen es eletreszolo elmeny:)

Mivel most tul meleg van es tul lustak vagyunk irni (meg ahhoz is lustak vagyunk, h begepeljuk, amit eddig papirra vetettunk) ime egy hosszu utazasunk termeke. Meg a Mekongon irtuk, mikor 2 napig slowboatoztunk. Szoke Agnes es Banki IStvan tanaraink oromere, egy hexameter tolem:

Barna Mekong hullamain at visz messze hajonk, hej,

Thaifold rem budos utjainak szinet sose latjuk.

Szepseges Lao kis falujaba ha vegre elerunk,

Alszunk egy jot s furdeni kene, ha nincs is karacsony.

Am az meg rem messze van innet barna Mekongtol.

Kesunk is mert egy ficko, egy francia foszer,

Jol felhaborodott, mert tul sok ember ul a hajon.

Vegulis ot kiutaltuk s most uszunk barna Mekongon.

Vettunk jo alvohelyet, hittuk mig be nem ertunk,

Akkor lattuk csak, hogy minket jol bepaliztak.

Draga a szallas es nem is forog ez kacsalabon.

Zsuzs meg Imo bizonyam nem esett panikba, helyette

elmentek vacsorazni. Vajon mit? Rizzsel a csirke

Mar konyokon kijovo, megsincs mas itt amit enni.

Neha gyumolcs is akad, meg forro reggeli kave.

Nem is rossz minekunk itt, jobb, mint fagyni a telben.

Lattunk utszelen majmot es szep elefantot.

Csak mar vege lehetne ez utnak barna Mekongon.

Hat igy. Vege lett az utnak, bar most ismet a Mekong mellett vagyunk, csak Phnom Penhben (harmadszor, de imadjuk:) ).

A Vientien fele vezeto ut ismet izgalmasra sikeredett, hiszen a laoszi ejszakai buszozasban meg nem volt tapasztalatunk. Itt nem a gyorsasag, hanem az utak minosege es a hatalmas szerpentinek zavartak meg almainkat. Mig a busz teteje jobbra, balra dolt velunk, Zsuzs csodalta a tajat (persze, mert mindig kikoveteli maganak az ablak melletti helyet), belemerengett a centiokkel mellettunk tatongo szakadekokba en istenemhez imadkoztam (neha szukseg volt ra) es probaltam egyszerre alomba zuhanni es az elottem ulot ravenni, hogy par centivel huzza elorebb az uleset. Kemeny ellenfelnek bizonyult. Mikor epp alomba szenderultem, megallt a busz es az ejszaka kozepen a nagy budos semmiben buszken allo "etterembe" tereltek minket. Itt lehetett elfogyasztani a buszjegyhez jaro keso vacsit /korai reggelit. Bekanalaztuk a rizset gombaval es babbal, visszavanszorogtunk a buszba es robogtunk Laosz fovarosa fele.
Hosszas kereses utan sikerult egy egesz elfogadhato aru szallast talalnunk, ugyhogy mig Zs elszenderedett es parnajara folyatta nyalat, en elindultam felderiteni az altalam eddig latott legkisebb fovarost.
A varos maga nem volt extra, bar talaltam egy hirdetest a turista irodaban, hogy travelbookirokat es fenykepeszeket keresnek, hogy nepszerusitsek Laoszt. Persze angol nyelven, ugyhogy buko. BAr lehet neha majd angolul is irunk blogot, gyakorlas keppen, hatha egy nap betolthetem alomallasomat.
Az LP ajanlotta az ingyenes COPE centert, amit hosszabb keresgeles utan meg is talaltam, sot kozben belefutottam egy kedves nemet lanyba, ugyhogy eggyutt neztuk meg. Hatalmas elmeny volt. Sajnos azonban nem a helyi kezmuvesseget ismerhettem meg itt, hanem a secret war soran az amerikaiak altal elkovetett brutalitast es kovetkezmenyeit. Igen, egyik kituno iskolamban sem tanitottak azokrol a borzalmakrol, amik itt tortentek es tortennek.

Az amerikai gepek bombak ezreit dobtak le a Thaifold es Vietnam kozotti szepseges Laoszra. A propaganda szerint ezzel szabadsagot adva az elnyomott nepnek, a valosagban azonban minimum 100 evre aknavezove valtoztattak az orszagot. Sok gyermek es felnott keresi most is a bombakat, mert jopenzert (kb 35 Ft/kilo) beveszik oket. Keves bombaszakerto dolgozik a teruleten, igy nagyon sok a bombavadaszat kozbeni baleset, hiszen a bombak nagyresze meg aktiv. A hatalmas raketaszerusegbe relytett gyumolcsre hasonlito bombak csak razasra vagy rugasra robbannak. Jofele design, amint valaki felkapja es megorul, a ledus gyumolcs helyett a halalt izlelheti meg....Borzaszto. Es nem borzaszto volt...Ma is dolgoznak ausztralok es kikepzett helyiek a bombak deaktivalizalasan es elszallitasan. Errol lattam egy filmet, melyben egy helyi kisfiu gyermeki oszinteseggel es egyszeruseggel fogalmazta meg, hogy akik ledobtak ezeket a bombakat, azok vigyek is el...Az itt nyaralo anemrikai turistakkal rovid beszelgeteseink soran erre a temara nem tertem ki eddig...lehet kene.

Persze a film alatt az a groteszk helyzet allt elo, hugy az egyik helyi kituno bombaszakertot Pinanak hivjak. Mikor kiirtak a nevet azert vissza kellett fognoma  rohogesemet, hisz a mellettem ulo nemet lany, nem ertette volna, mi ilyen vicces. Kesobb elmondtam neki, mit is jelent magyarul a film hosenek neve es ot is jot nevetett, ezzel oldva a lelkifurdimat. 

Egesz regenyt tudnek irni errol az elmenyrol es biztos vagyok benne, hogy a Caminohoz hasonloan sok-sok beszelgetes soran fel fogom emliteni...szoval meg hallotok rola.

Ami meglepett, hogy a helyiek mikent elik meg az esemenyeket. A talalt bombakbol es repulogep alkatreszekbol a legkulonbozobb hasznalati targyakat allitjak elo a rizsfozo edenytol a kiskanalon at a halaszeszkozokig. A halalbol eletet csinalnak azzal, hogy az eteluket keszitik a halalt hozo targyakkal. Na nem azert, mert ilyen metaforikusak, hanem, mert nincs masuk, amibol megteremtsek az eszkozeiket. 

A bombatamadas tuleloinek pedig hazi eszkozokkel muvegtagokat csinaltak, amiket ki is lehetett probalni. A nemet lany eleg bator volt hozza, hogy megtegye, de nem is a lepcson valo feljutas, hanem a hatalmas tukor sokkolta. Iszonyatos latvany volt, meg nekem is, aki onmagamat lattam mulabbal, hanem csak egy 23 eves nemet lanyt, akit 1 oraja ismertem. 

A COPE center mara muvegtagokat keszito rehabilitacios kozpontoto hozott letra, ahol a sebesulteknek profi ellatast probalnak nyujtani. Kilepve a kiallitoterbol dobbentem ra, hogy ennek az udvaran allok. Tobb fellabu ferfi es no jott velem szembe, es europai lelkecskemnek ra kellett dobbenie, hogy ez nem muveszeti kiallitas, hanem a jelen valosaga. Amivel itt panasszo nelkul egyutt elnek es mosolyognak az orszagukat meglatogato amerikai turistakra, Es persze mondhatjuk, hogy ok hozzak a penzt, de a penz nem helyettesiti a labadat, a kezedet vagy a gyerekedet. Ennyire eros es pozitiv nepet ritkan latni. Respect Laos.

Eddigi alig 2 hetes azsiai utunknak ez volt a legszebb allomasa. Igaz, sok a turista es igencsak europai a varos, de rank fert mar egy kis udules. oke, azert a meleg viz itt is luxus volt, ami ugye a mi olcso szobankhoz csak elmeletileg jart.

Miutan kipihentuk a hajoutat, bereltunk bicajt, es megprobaltunk csinalni valami ertelmeset, ami terkep nelkul Korfuhoz hasonloan most sem sikerult. De legalabb barnultunk es strandoltunk kicsit.Este megneztuk a piacot, ahol a varos boltjaihoz es galeriahoz hasonloan rengeteg gyonyoru kezmuvestermeket kinaltak. Utazasaim soran eloszor fordult meg a fejemben, hogy itt bizony eleldegelnek par evet. Volt is munkalehetoseg egy kozeli gyarban, heti 6 nap munkaval havi 200 USD-ert. Nem gyozott meg... Ezt olvasva pedig jobban megertettem, hogy az ettermekben miert halasak 1000 kip (30 ft) borravalonak is, es a piaci arusuk miert aldanak meg, ha veszel toluk valamit.

Masnap gondoltuk, hogy elmegyunk a 30 km-nyire levo vizeseshez. Bicajjal nem tunt okos otletnek, az irodak altal ajanlott ar az ott toltheto 2 oracskaert sem volt meggyozo. Epp reggeliztunk, es arra a megallapitasra jutottunk, hogy valahonnan le kellene meg akasztani par turistat, mert ufgy olcsobb lenne a tuk tuk. Kilepve a kajahelyrol 3 nemetre lettunk figyelmesek, akik egy tuk tuk-ossal egyezkedtek. Odamentunk, megkerdeztuk, hova lesz, majd mikor mondtak, hogy a vizeseshez, mondtuk, mi is megyunk. Alkudozzanak csak, mi addig lefoglaljuk masnap esti buszjegyunket Vientienbe. Ez konnyen ment, es eleg jo arert 5 orat maszkalhattunk es uszkalhattunk, no meg szerezhettunk par jotancsot a kolniektol.

Masnap fozoiskolaban probaltam ellesni a laoszi konyha rejtelmeit (ami sokkal ehetobb mint a thai, bar a citromfutol nehany kajanak legfrissito ize van) *Zsuzs kikopi* Eloszor piacon voltam (ami hasonlo a regi roman piacokhoz, csak ott nem arultak fott vertomboket). Zsuzs blogot irt, es nem csak januarhoz kepest termeszetellenesen pirosasbarnara sult. Begyujtottuk a mosodabol a joillatu tiszta ruhainkat, es leultunk a szallasunk ele varni a tuk tuk-ost. Aki nem jott. Telefonunk nem leven ismet felmerult bennunk a mar jol ismert kerdes, amit Zsuzs nehanapjan bociszemekkel rammeredve feltesz:

"Most akkor mitevok legyunk? Essunk panikba?"

Mig gondolkodtunk, hogy most essunk-e panikba vagy csak kesobb, megjott a tuk tuk, es a jo kis altalam fozott laoszi kajainkkal nekivagtunk a buszutnak Vientien fele.

A Thaifold laoszi hatartol 2 napos hajout vezet Luang Prabangba, ami a kovetkezo allomasunk. Errol a turarol annyit kell tudni, hogy az elso nap 6 orat megyunk, ejszakara megallunk egy Mekong parti faluban, aztan a masodik nap 9 oran at megyunk tovabb.

Az utikonyv figyelmeztet, hogy a kb 70 ferohelyre  a duplajat szoktak bezsufolni, igy egy kicsit veszelyes, de meg mindig biztonsagosabb, mint az ugyanazt az utat 6 ora alatt teljesito gyorshajo.

A Mekong folyo a Dunahoz hasonlatos szellessegre, azzal a kulonbseggel, hogy sokkal nagyobb a sodrasa es sziklaszigetekkel van tele, melyeknek csak a fele latszik ki a vizbol es minden rajta kozlekedo halyo iszonyatos sebesseggel szlalomozik. Hajos tapasztalatokkal rendelkezo ember leven, bevallom oszinten, fogalmam sincs rola hogy kepesek nem elsullyedni. Jpzan esz alapjan lehetetlen, amit csinalnak.

Megvettuk a jegyet a hataron, de meg volt nehany orank indulasig, igy beultunk reggelizni a hajoallomas melle. Amig vartuk a reggelit, Imola elorement a hajora, hogy lecsekkolja a helyunket es rarakjon valamit, nehogy elfoglaljak. Csakhogy arra lett figyelmetes, hogy nem is egymas melle szolnak a helyek, de mivel csak egy papirfecni jelolte, hogy melyik hely melyik, amelyek egyebkent nem is voltak lerogzitve, ugy gondolta, hogy szepen atcsereli a szamokat egymas mellettire, ahogy a holland fiatal par is tette elotte. Nekik viszont volt olyan szerencsejuk, hogy nem latta oket az orult francia. Nevezzuk mostantol csak Lutyonek.

"Changing seats no correct! You are bad people! What everybody change? Bad people!"

Par oraval kesobb, mar mindenki ul a hajon, 1 oras kesesben vagyunk, de ez mar megszokott. Lutyo hangosan meltatlankodik a keses miatt, latjuk, hogy egyre jobban huzza fel magat. A hajo latszolag megtelt, az ulesek ugy egymasra csusztatva, hogy ehhez kepest a fapados repulo elso osztaly. De a parton meg kb 100 ember varakozik turelmesen beszallasra, es szerintem be is szallitottak volna oket, ha a francia nem kezd el lazitani:

Lutyo: "Too many people! No correct! Dangerous! Boat will sink!"

Utazokozonseg rezignaltan: "Yeeah, yeeah........"

Erre Lutyo latja, hogy senki sem csatlakozik, kimegy a partra es elkezd hangosan gesztikulalva fel ala rohangaszni. De a vegen csak sikerult neki elintezni, hogy kaptak egy masik hajot es leszallt a bandajaval egyutt. Amikor ez megtortent, az utazokozonseg hangosan tapsolt es futyult.

A masodik nap mar nem voltunk olyan szerencsesek, hogy volt egymas melletti helyunk. Sajnos elreggeliztuk az idot es mire megerkeztunk a hajora, mar csak az ulessorok kozotti osszecsukhatos IKEA faszeken lett volna hely. Nem igazan volt kedvunk ezeken eltolteni 9 orat es mivel a hajo tetejen utazni nem engedtek minket, vegulis a foldre telepedtunk a hatizsakok koze.

Igy tortent, hogy az allitolagos "helyjeggyel" egy egesz napot tolthettunk a foldon, a motorterben, ahol a dobhartyaszaggato zaj mellett meg a hajo tobbi reszenek atlaghomersegletenel joval magasabb hoseggel is szamolnunk kellett. Mindenestre nem panaszkodhatunk, mert meg igy is nekunk volt a legkenyelmesebb helyunk. Felvaltva meg aludni is tudtunk.

Kisebb elmaradasunkat probaljuk behozni es ime egy hosszabb bejegyzes, amit par ora alatt be is gepeltem, koszonhetoen egy ingyerlaptopnak (thx Geert for your laptop :) ).

Miutan hajnali 6kor (reggel 8 helyett) finoman szolva kitessekeltek a VIP buszbol, elindultunk kaveert, atverekedve magunkat a tuktuktukmalok hadan. Kaptunk szokasos barna lotyit tejporral es egy meritokanalnyi cukorral (ami, most hogy szerencsenk volt megtapasztalni a vietnami "kavet" is, maga volt a tokely). Mivel ki sem lattunk a fejunkbol, rendeles elott nem tisztaztuk az arat (nagy hiba Thaifoldon), igy szerintem kisse tulszamlaztak. 

Mar hajnalodott, ugyhogy amint meglattunk ket turistat, kovettuk oket es beszalltunk a tuktukjukba (tobb utas kozott tobbfele oszlik a viteldij), barhova is menjenek. Igy sikeresen bejutottunk Chiang Mai belvarosaba, ahol az elso szembejovo feherembertol megkerdeztuk hol lakik. A fo parameterek, amik egy jo guesthaust jellmeznek, hogy olcso, van benne free wifi es szerencses esetben melegviz, bar az nem feltetlenul szukseges. A spanyolnak latszo fiu ilyenben lakott, elmagyarazta hol van, ugyhogy meg is talaltuk. Finoman szolva nem tetszet, mert nem volt ablaka es hipermocskos volt (oke, Zsuzsnak bejott, csak nekem nem fullott hozza fogam). Ugyhogy atmentunk a mellette levo utcaba, ahol az LP (Lonely Planet, az utikonyvunk, ami finoman szolva nem tul pontos arakat es neha hasznalhatatlan terkepeket tartalmaz) szerint olcso es jo szallasok vannak. Meg is talaltuk a VIP guesthouset, ahol 3 agyas szobat birtokoltunk ketten, sajat furdoszobaval. A szobalany segitsegevel sikerult forrovizet is csiholnunk a zuhanyzobol es lepihentunk par oracskara ( ami Zsuzs idoerzeket annyira felboritotta, hogy a nap folyaman tobbszor hosszasan kellet gyozkodnom, hogy nem, nem tegnap erkeztunk, hanem ma). Felfedeztuk a kornyeket es sikerult egy autentikus "ettermet" talalnunk, amiben rendeltem is zoldseglevest. Tudom, ez az en hulyesegem volt, hogy miutan 1 teljes hete elveztem mar a "csodas" thai konyhat, anyukam finom otthoni leveset vartam. Hat nem azt kaptam. Valami leben uszott par zoldseg, valami mozarellasajt allagu, furaizu nemtommi es glass noodles (mint kesobb ertesultem a neverol), ami erosen hajazaz emberi takonyra. Ugyhogy par kanal utan en inkabb nem kertem. Zsuzs a jol bevalt csirkeszoldseges-rizset valasztotta. Okosan.

A "sikeres" reggeli utan lefoglaltunk egy 2 napos, 1 ejszakas hegyi turat a szallasunkon. Megneztunk par templomot, en elmentem az ejszakai bazarba, ami tomve volt turistakkal es jol el lehetett benne tevedni.

MAsnap reggel otthagytuk a nagyhatinkat a szallasunkon, lefoglaltunk egy ejszakat 1 nappal kesobbre, es elindultunk treckingelni. Reggel meg bevettem a doxyciclinemet, mert ugye a szkafander meg a fel kilo magamra fujt DEET nem eleg. Viszont en rosszabbul jartam, mint Zsuzs a bokakiutesevel. Engem a panikrohamszeru, lesappadok, mindjart behanyok es meghaok gyogyszerallergia kapott el, ugyhogy en is konnyes bucsut intettem a tablettaimnak.

A turan jo kis csapat gyult ossze, par lany (Ujzelandrol, Malaiziabol, Ecuadorbol, Koreabol, Nemetobol es Litvaniabol) valamint egy srac Hollandiabol. Az idegenvezetonk pedig Barabas Zoli thai alteregoja volt. Egy az egyben, kinezetre, habitusra. Elefant lovagoltunk, ebedeltunk egy hegyi faluban es harom lany megnezte a long  (hosszu nyaku torzs, ahol a nok hosszu szuk nyaklancot hordanak es tuti mindenki latta mar oket a nationalgeographikon vagy konyvben). Elmondasuk szerint eleg szomoru volt, hisz egy torzsnek megengedtek a Thaifoldon valo letelepedest, ha napi rendszeresseggel turistak lephetik el a falujukat. Akkor most kepzeljunk bele, hogy nap nap utan ulunk a nappalinkban, tevezunk, olvasunk vagy iszogatunk a baratainkkal es csak ugy betoppan 30 japan turista, lefenykepez, integet, megker, hogy had csinaljon kozos kepet velunk...Nekem az elkepzeles sem konnyu, nemhogy igy eljek....

A trecking a dzsungelen keresztul vezetett es a guidunk gyujtott bananviragot, amibol a hegyi falu melletti szallasunkon finom vacsit fozott nekunk. Ejjel nem volt tul meleg es az alattunk kapirgalo kakas ejfeltol orankent jelezte a reggelt, de mivel tapasztalt utazokent fuldugot hasznaltam, egesz jol aludtam. Nem ugy ket lany, aki reggel kitalalta, h nekik ez nem tetszik, ugyhogy visszamennenek este a varosba es nem hasznalnak ki a 2 ejszakat, amit befizettek. Mi meg gondoltuk maradnank ingyen :) Ugyhogy maradtunk.

Furodtunk meg mostunk vizeseben, megneztunk meg par hegyi falut, amiben vagy civilizalt korulmenyek kozott elt par csalad, vagy tokures volt, mert mindenki elhagyta a falut. Szoval kellemesen eltelt a 3 nap es mehettunk vissza a varosba.

Ekkor jott a kovetkezo nem vart kaland a szallasadonk ugyanis kiakadt, hogy neki nem szoltunk, h nem elozo este jovunk vissza. Mi ugyan megkertuk az egyik turavezetonket, hogy szoljon be a hostelunkbe, mert a hegyen nem volt terero, de o ugy tunik ezt nem tette meg. KIs vita utan visszakaptuk zsakjainkat es befeszkeltuk magunkat, a par nappal ezelott altalam kevesse preferalt, am olcsobb szallasra. (Az aram es folyoviz nelkul eltoltott elozo 2 ejszaka jobb fenyben tuntette fel a koszos szobat). Este az aznap talalt felbecsulhetetlen szepiroi erzekkel megirt konyvemet kezdtem el olvasni (egy fickorol szolt, aki Viagra tuladagolassal valt meg eletetol) Zsuzs unatkozott es mikor kozoltem, hogy en olvasni fogok,a kov parbeszed kerekedett:

I: En akkor elkezdem olvasni a konyvemet.

Zs: Jol van, akkor en meg szamolom az ujjam - es elkezdte a huvelykujjatol, egy, ketto...

Buszoztunk hegyen volgyon at, olvastunk, harcoltunk a hanyingerunkkel, de vegul megerkeztunk Chiang Khongba. Igaz megalltunk valahol, ahol a potom 1 oras varakozasi ido alatt a sofor egy percre sem kapcsolta le a motort. Ekkor valt koltoive szamunkra a kerdes, hogy vajon miert is van ekkora nagybudos szmog ebben az orszagban? Zsuzs azonban egy masik fontos felismeresre is jutott. Amikor vart ram a budi elott, alig ismert meg, mert kimagaslottam a thaik kozul. Itt is 3. lennek a tornasorban, de itt elolrol :) Ennek az egyebkent kellemes felismeresnek ellenere sem sajnaltam, hogy lassankent elhagyjuk Thaifoldet es potom 30 dollaert atlepunk Laoszba.

Az ejszakai buszert rengeteg penzt fizettunk, hogy kenyelmesen tudjunk aludni...

A tobbi utas mar Bangkokban beszallt, es mar aludtak. Csak minket szedtek fel Ayutthaya-ban. Kaptunk is rogton ket helyet a vece mellett, aminek nem zarodott rendesen az ajtaja. Ez azzal jart, hogy menet kozben neha ki-kicsapodott, a lampa automatikusan fel, veceurito automatikusan be egeszen addig, amig valaki be nem csukja, es megint ki nem csapodik. A masik elmeny ezzel kapcsolatban az a csodalatos erzes, amit az ember atelhet, ha bezarodik egy ejszakai busz budijaba, es abban a tudatban tolthet el nehany percet, hogy kifizetett majdnem 20 fontot, hogy eltolthessen 10 orat egy mobil toiletten.

Szerencsere az arban benne volt a vacsi is, amit a stewardess rogton hozzank is vagott, amint elfoglaltuk a helyunket, aztan eltunk mindorokre. Persze a mi kajank mar kihult, mert a tobbiek mar orakkal ezelott megkaptak, de nem baj, mert ugyis ehetetlenul csipos volt.

A buszon a Thaifoldon jol bevalt -5 fokra beallitott legkondi gondoskodott rola, hogy az embernek veletlenul se legyen melege a kinti 30 foknak megfelelo oltozekben. Legalabb nem hiaba hoztam a halozsakom.  Utkozben a virtuoz vezetesi stilus es a folyamatos termeszetellenes razkodas miatt vegig halalfelelmunk volt, de szerencsere reggel 6-ra, mire epp elaludtunk volna, menetrend szerint 2 oraval korabban epsegben megerkeztunk.

Az allomas nem volt eppen bizalomgerlyeszto kornyezetben, ezt elore bocsatom. Sikerult is jegyet foglalnunk egy ejszakai VIP buszra, addig csak ropke 8 orat kellett elcsapnunk valahogy, igy elindultunk egy poros folduton, hogy majd akkor jol megebedelunk. A valsztott helyen mar a latvanyunkon osszemosolyogtak a helyiek, hogy ennek nem lesz jo vege.

Kaptunk is egy menut thai-ul, aminek a leforditasaban nem sokatt segitett a kisszotarunk. A fogados segitokeszen megkert egy prostitualtnak kinezo, de egyebkent nagyon kedves lanyt, hogy vezessen mar vak vilagtalant, es forditson nekunk. Ezaltal egy oras probalkozas utan sikerult veluk nem megertetni, hogy hozzanak mar, amit akarnak, csak hozzanak valamit.

Igy tortent, hogy elenk raktak egy uveges szemmel, tatott szajjal kerdon-szemrehanyon bamulo halat, amit valoszinuleg az alattunk csordogalo szemettel teli patakbol halasztak ki. Volt melle koretnek izetlen rizs es nyers uborka. Nem laktunk jol, de ennyire keveset meg eletunkben nem fizettunk etteremben.

Tovabbcihelodtunk internetezot keresni, hogy elussuk az idot. Roviden osszefoglalva, nem talaltunk. Talaltunk viszont egy meg az elozonel is elfajzottabb piacot, ahonnan a tultenyeszett koborkutyak kergettek ki minket.

Mindezek utan azt a dontest hoztuk hosszu tanacskozas utan, hogy inkabb a buszallomason varjuk ki az este 10 orat. Szerencsere keszultem kockaval es kartyaval, na meg persze legvegso esetben ott a jol bevalt barkoba. Eltelt az ido.

Kanchunaburi utan, gondoltuk, atbuszozunk egy napra Ayutthaya-ba, mert azt a tippet kaptuk, hogy ott szep romtemplomok vannak, nincs is messze es iranyban van eszaknak Chiang Mai fele, de ahogy a busz kikopott minket a varos palyaudvaran, ami egyben a thaifoldi helyi piacok reme is lehetne, ha azota nem lattunk volna mar rosszabbat is, kozos megegyezessel egy perc alatt arra a dontesre jutottunk, hogy megyunk is tovabb ugyanezzel a lendulettel Chiang Mai-ba az ejszakai busszal.

Az utikonyv szerint a tavolsagi buszallomas innen kb 5 km-re helyezkedett el valamilyen iranyban. Tapasztalt utazok leven mar felismertuk, hogy az az ar, amit a tuk tuk-os mondott, hatalmas lehuzas, igy a helyi jarat mellett dontottunk. A problema ezzel viszont csupan annyi, hogy "helyi jarat" itt nem letezik, hanem helyette van rengetek busz, kisebb-nagyobb-kozepes, kiiras, hogy hova megy, felismerheto nyelven egyiken se. A leszallas pedig ugy mukodik, hogy a buszvezeto es a kaller valamilyen telepatikus uton-modon minden egyes utasrol tudja, hogy az hol akar leszallni, es ott is rakja le.

Szoval megszolitottam talalomra egy buszsofort, az eliranyitott minket egy piaci kofahoz, aki tudott 3 szot angolul, azaz megertette abbol, hogy "Chiang Mai", hogy mit akarunk. Ez felszallitott minket egy "eletembenilyenszakadtbusztmegnemlattamtelihelyiiskolasokkalsemmikulfoldi" negy kereken gurulo konzervdobozra, ami annak rendje s modja szerint el is indult ki tudja hova, siman tartva a 20 km per orat az autopalyan, a feluljaro kivetelevel, ahol azt hittuk tolni kell, de nem kellett, igy repeszthettunk tovabb a leallosavban. Ennyire meg soha nem ereztem, hogy az alkalmatossag, amin utazom, mindjart szetesik alattam. Neha meg-megallt, hogy leeresszen utasokat, bar siman egyszeruen csak lelephettek volna menet kozben.

Mi meg csak ultunk elkepedve, ketsegbeesve, Imola egy, en ket fejjel kimagasodva az utazokozonsegbol, azon morfondirozva, hogy most ebbol a szituaciobol hogy kaszalodunk ki:

Imola probalja elmagyarazni a 14 eves jegyszedo lanynak a papagajhangjan hangosan rikacsolvan es az utikonyvet lengetven, hogy: "We go Chiang Mai! We get off. Where? Bus to Chiang Mai!" En meg sullyedek elfele, mert nem mintha mar nem lettunk volna igy is eleg kinos helyzetben.

A jegyszedolany erre nem reagal, de elkezd aktivan konzultalni az elottunk ulo iskolas lannyal, aztan eltunik egy idore, ujra visszajon bajcsevereszni, mi elkepedve mutogatunk immar hangtalanul es inkabb csak magunknak az utikonyvre. Oszinten szolva mi azt hittuk, hogy ok minket kutyaba se veve maganbeszelgetest folytatnak, de mint utolag kiderult a jegyszedolany a masik segitseget kerte, mert egy budos szot nem ertett angolul, a masik is csak egyet, azt is csak elmutogatni.

Mindez olymodon derult ki, hogy a busz egyszer csak megall az autopalya kozepen, mi dobbenten nezunk egymasra, aztan nezunk az utazokozonsegre, az utazokozonseg bamul rank, kezdunk ketsegbeesni, erre a "tolmacs" lany kimutat az ablakon egy tavoli bode fele. A kovetkezo kep, hogy allunk az autopalya szelen a semmi es a szemethegyek kozepen teljes harci utazofelszerelesben. De ott voltunk! Tolunk 50 meterre, csak egy szennyvizcsatorna valasztott el minket az allamastol.

Ket vagy harom nap bangkoki tartozkodas utan Kanchunaburinak vettuk az iranyt, ami egy kisvaros Bangkoktol ket oranyira nyugatra. Kanchunaburi nevezetessegei az Erawan vizesesek, ami egy majmok lakta, trekkingelesre kivaloan alkalmas 7 lepcsos nemzeti parkban talalhato; valamint a Kwai-folyon ativelo hid es az ezen kozlekedo "death railway", ami Bangkokot koti ossze Burmaval, es a 2. vilaghaboru idejen epittettek a japanok hadifoglyokkal es helyiekkel tobbszazezres emberaldozat aran. Ez a tema ihlette a "Hid a Kwai folyon" c. konyvet, illetve mozifilm is keszult belole.

Kanchunaburiban a taj maga gyonyoru. foleg ami a halalvasutrol tarulkozik az utazo ele. Korulottunk a palmafakkal, lianokkal, es mindenfele, az europai szem szamara felismerhetetlen novenyzettel tarkitott hegyvonulatok; alattunk pedig a kanyargo folyo burjanzo partokkal, nadbol keszitett halaszkunyhokkal es persze a meztelenul furdozo gyerekekkel.

A varos uduloovezet, szinte teljes mertekben a turistakra epul, csakugy mint minden kisebb telepules Delkelet-Azsiaban, ahol megjelentek a turistak. Bangkok utan oszinten szolva egy kicsit mar hianyzott is a nyugatias jelleg, mert az Azsia-hatas kicsit varatlanul ert minket. Az iszonyatos szmog, a sok szemet es por az utcakon, az irdatlan mennyisegu ruhes kobor allat es a szamunkra ehetetlen inyencsegeket kinalo jardafoglalo utcai arusok tomege ugyan itt is megtalalhato, de kevesbe veszes mint mas helyeken. Itt az uduloovezet foutcajan mar vannan normalis "beulos" helyek, ami mar onmagaban nem megszokott dolog Thaifoldon, hogy az ember csak ugy beul valahova, foleg hogy olyan etelt talalnak fel, aminek a szagatol es latvanyatol nem fordul fel az ember gyomra.

Szeljegyzet:

Szerencsere, hogy az en gyomrom mindent kibir, Imola pedig biztos, ami biztos alapon nem kostol meg semmit.(Itt emlitenem meg, hogy rendeltem egy a Lasszit, mert nem tudtam mi az, majd mikor kihoztak, lattam valami joghurtfele, amit ugye itt nem iszunk, mert megfosat...szoval felve megittam a felet, a tobbit meghagytam. Zsuzs persze jol kirohogott, h rendelek vmit, mert nem tudom mi az, majd nem iszom meg, mert nem tudom mi az. De o nem kostolta meg........ by Imola) Elvan kenyeren es vizen (kizarolag jeg nelkul), a szunyogok ellen pedig ugy vedekezik, hogy 35 fokos melegben ke[pes egesz nap hosszunadragban es pulcsiban jarni, ejjel pedig halozsakba burkolozik. Emellett folyamatosan fujja magat rovarirtoval. Mellesleg megjegyeznem, hogy 2 het alatt talalkoztam kb 3 szunyoggal, abbol elmondasuk alapjan egy se volt malariat vagy dengolazat terjeszto.

Szoval 7 es 6 ora repules utan megerkeztunk Muscaton keresztul Bangkokba. Egy ismerosom tanacsara az volt a legelso dolgom, hogy beleszippantottam a levegobe, jo melyen. Hat ilyen szmogot meg eletemben nem ereztem. Talan ezt a ritust nem a repteri parkoloban kellett volna megejtenem (bar azota mar tudom, hogy mindenhol hatalmas szmog van, kiveve a dszungelben). A taxibol kiszallva, a hostel elott mar kellemsebb volt a szaglasirituale, ott ki lehetett venni a forrosagot es a fuszerek illatat. 

A szallasadocsaj nagyon jo fej volt, mindenben segitett, jol beszelt angolul (U-Baan Gesthouse). A szobank is egesz pofas volt, bar amikor megszolalt odabent egy madar, elegge bepanikoltunk. Ez csak fokozodott, amikor megtudtuk, hogy ez nem is madar, hanem gekko...De a gekko a baratunk, mert megeszi a szunyogokat. Errol jut eszembe, hogy szerencsere vedett vagyok, ha egy kannibalcsoport fogva ejtene minket, tuti engem nem enne meg, mert egyfolytaban Deet (szunyogirto) szag arad belolem. Nem bizom a veletlenre (oke-oke tulparazom ezt a malaria meg dengolaz dolgot...). Egyebkent a Londonban kapott doxicyclin egy nagy kalap elefantkaki. Zsuzson kiutesek jottek ki es eltartott egy ideig mire rajottunk, hogy a malariagyogyszertol. Ugyhogy masnap a Kancsunaburiba tervezett utazas helyett a korhaz fele vettuk volna az iranyt, ha nem botlunk bele a hostel tarsalgojaban egy amerikai csaladba. Ok nem is szedtek egyfolytaban gyogyszert, mert a malaria nem akkora para mar errefele, annal inkabb a dengolaz, amit ugyancsak szunyogok terjesztenek. Az anyuka gyogyszeresz, ugyhogy megbeszeltuk veluk, hogy nekik ugyis tobb malariatablettajuk van, mint amennyi kene, szoval megveszunk toluk egy adagot, ami eleg Luang Prabangig (Laos), ott meg elvileg arulnak a patikaban. Szoval ez is konnyen megoldodott, nem mentunk korhazba, helyette a buszpalyaudvarra. Ja, mar elozo nap beletanultam az alkudozasba, ugyhogy eleg jo arakon tuktukoltunk. Bar neha voltak kevesbe szerencses, vagy fura esemenyek. Ilyen volt pl, amikor kiejtettem a zsebembol a repterrol BAngkokba tarto taxiban a telefonomat es hiaba hivta fel Joy (a szallasadonk) a tarsasagok 2 oraval kesobb, valahogy nem lett meg....Itt jegyeznem meg, hogy nem altalanos, hogy a szallasado nagyon jol beszel angolul es az sem, hogy ilyen segitokesz. Masnap viszont 590 bahtert (kb 13 font) vettem egy masikat, igaz csak thai simmel mukodik, de azt szereztunk ingyen a repteren. Szoval para megoldva. Nezelodtunk Bangkokban es tuktukoztunk. Itt 2 ara van a tuktuknak. A dragabb, ha egybol elvisznek oda, ahova menni akarsz, a masik, ha elobb megalltyok egy boltnal, bemesz nezelodni es ugy mentek tovabb. Ezert a sofor 5 liter benzint adf, es felearon visz el. Szoval tettunk egy kis kiterot egy szabosagba :)

A thaiok amugy nem igazan tudnak angolul, bar azt hiszem laoszban meg nehezebb lesz a kommunikacio. Bangkokban public transporttal kozlekedtunk, a magasvasutat eleg konnyu hasznalni (foleg, ha egy kanadai hosteltars megmutatja, hogy kell :) ), de a ferry mar nem olyan egyszeru. Nem tudtuk melyik iranyba kell mennunk, ugyhogy nema gyereknek, annya sem alapon megkerdeztuk. Ekkor fedeztem fel a hasonlosagot az itteni angoltudas es az en kezdeti londoni angoltudasom kozott. Ha kerdeznek nem kell mast tenni, mint mosolyogni es mondani ja-ja. CSakhogy ez nekunk az ellenkezo iranyt jelentette, mint ahova menni szerettunk volna. Ugyhogy 1 megallo utan leugrottunk es mentunk a jo iranyba :)

Hm, mi volt meg Bangkokban? Jah, szerencsere a szallasunk nem a turistautcaban volt, ugyhogy igazi thai kornyeket ismerhettunk meg. Mindenki motoron kozlekedik, a haz nappalija a jarda, igy az nem igazan hasznalhato jardakent, viszont belatsz mindenhova. Valamint a nappali sok helyen boltkent is funkcional. A netcafeban viszont fokent helyiek vannak es gyakorolhattuk a vakongepelest, mivel szinte egyik betu sem volt olvashato a billentyuzeten, annyira kopott volt, USBrol meg nem is almodhattunk, hogy letoltsuk a kepeinket. A piacon viszont az utcai arusoknal eleg jot ettunk. (Mondjuk en elobb leteszteltettem Zsuzzsal es miutan tulelte az eszakat, pedihg jeget is kert a csapvizebe, en is kiprobaltam az utcai kosztot). Valamint egy utcai grillcsirkearusnal kiszurtunk egy ketrecet, amiben a pult alatt a 'kisfiat" tartotta. Ahelyett, h az ANTSZt vagy a Gyermekvedelmet hivtuk volna, megkerdeztuk mi van a ketrecben es o mosolyogva kivette belole a makijat (ami valami majommokus lehetett) es odaadta. Ugyhogy igy szuletett Zsuzzsal a majmos kep. Jah, itt emlitenem meg, hogy sajnos kepeket a blogra nem tudok feltolteni, mert ahhoz formazni kene es bar program van hozza, de thaiul, ugyhogy marad a facebook http://www.facebook.com/imola.rancz.

Szoval kb ez volt Bangkok, ahonnan minivannal mentunk tovabb KAncsunabuniba, ahol az Erawan Nemzeti Parkot es a Kwai folyo hires hidjat (konyv es film) neztuk meg. De errol majd Laoszbol, ahova par ora mulva indul a buszunk :)

Megérkezett a tavasz, a jó idő és vele a jósok angol vendég a canal-menti étterembe és pubba, úgyhogy heti 5 néha 6 rohanós és fárasztó munkanap. De még mindig szeretem és élvezem. Vannak vendégek, akik eléggé megkedveltek. Na nem a perfekt angol tudásom miatt, hanem, mert mosolygok (ha kell, ha nem:) ). Az alapkoncepcióm, hogy azért térnek be a Narrow Boatba akár csak egy rövid ebédre, akár egy romantikus vacsorára, mert jól szeretnék magukat érezni. Úgyhogy miért rontsa el a kedvüket egy morcos pincérlány? Amúgy a mosoly tényleg a legtöbb problémát megoldja, ha meg nem marad a japánokat megszégyenítő hajlongós sorryáradat:) De ez nem fordul elő gyakran, szóval boldog munkanapjaimat élem...Persze egy-egy kiadós utazásra is szakítok időt.

De most inkább a hétköznapjaimba kaptok egy kis betekintés, már akit ez érdekel. Szerencsére SPis megénekelte e témát, úgyhogy fel tudom dobni a bejegyzésemet egy gyönyörű és sokatmondó dalocskával:)

Szóval március 20-án beköltöztem a magyarok lakta lakótelepi szobácskámba. 7en lakunk, mint a törpék és kb. én vagyok a legfiatalabb. Mindenki dolgozik, úgyhogy alapvetően csendes és pihenésre alkalmas a környezet. (2 budi van, úgyhogy az emeletibe csak 5en szarunk, szóval teljesen elfogadható :) ). A lakókörnyezet faunájáról annyit, hogy nincs egér és patkány, ellenben mókus akad bőven. Meg az alsó szomszédok tartanak egy dézsában aranyhalakat, míg a szomszéd macska ki nem halássza őket:) Egyébként itt nem ritka a róka sem, munkából hazafelé gyakran futok össze eggyel-eggyel az Angelnél, ami 1es zóna, szóval London belvárosának számít.

A lakás egyébként közel van a Narrowboathoz, szóval spórolok heti 18,8 fontot a buszbérleten:) A szobatársam szociológus magyar lány, aki most egy szállodában dolgozik. Fordított életmódban működünk, úgyhogy nem gyakran futunk össze. Általában ő már alszik mire én hazaérek és én még alszom mikor ő elmegy, szóval jól megvagyunk:) A 8 kollégiumban eltöltött év és a 33 caminós éjszaka pedig felkészített arra, hogy ne sok dolog zavarjon az együttélés során. Persze az egyedül lakás lenne az igazi, de az egyelőre az utazásra szánt büdzsét terhelné, ami egyelőre túl nagy árnak tűnik.

Lassan feküdnöm is kéne, szóval csak 2 sztori:

1. Képzeljétek, múlt vasárnap ki ugrott be egy bitterre (angol sör) és egy bowl of friesra (adag sültkrumpli)? Boris, London polgármestere, aki szerintem egy cuki piros orral bármelyik cirkuszban sikert aratna:

Szóval büszke vagyok, hogy nálunk járt :) És nem voltak testőrei, persze tojással dobálózó nyugdíjas nénik és transzparensek sem:)

2. Ma pedig elmentem este Edéhez, ittunk a közeli pubban egy jó kis rozét (Igen Dóra, főként a Te egészségedre és a vizsgádra, úgyhogy tanuljá' ezerrel!), meghiányoztak a barátaim és ismerőseim (:( ), majd hazafelé a buszmegállóban arra lettem figyelmes, hogy egy fickó füttyög. Ez éjfél körül volt - ami bár későnek tűnhet, számomra nem az, tekintve, hogy fél1 körül szoktam hazacammogni a munkahelyemről. Szóval állok a megállóban a fickó szemben meg füttyög és mutogat a park felé. kutya sehol. Csak én. Kissé megijedtem, úgyhogy bár ilyenkor Nikit szoktam hívni, most Edét csörgettem fel és mondtam neki, hogy szórakoztasson, míg jön a busz, valahogy telefonálás közben nagyobb biztonságban érzem magam. A fickó fel is hagyott a füttyögéssel és leült egy ház lépcsőére. Aztán gondolt egyet és odajött, leült mellém és konkrétan ezt kérdezte: Do you want some bussines? Mondtam, hogy Noooooo (és remélem nem tettem hozzá, hogy thank you, bár amilyen udvarias lányka vagyok, tuti hozzátettem...). Aztán megkérdezte megint, közben persze arrább mentem és mondtam Edének, hogy bakker ezt nem hiszem el....Persze lehet, hogy csak valami hellokittis keleti húsvetinyúl utánzatot akart nekem eladni, de azt hiszem venni szeretett volna inkább valamit. Vagyis konkrétan engem....Szerencsére jött a busz és felszálltam, de nem volt az Oysteremen pénz (az az itteni bérlet, pénzt lehet rá tölteni és úgy utazgatni). Ilyenkor vagy veszel buszjegyet a buszosbácsinál vagy le kell szállnod. A pénzemet persze nem találtam, de a bácsi elindult, úgyhogy magam mögött hagyhattam a füttyögős bussinesmanemet. Aztán találtam 10 fontot a zsebembe, de abból meg nem tudott visszaadni, szóval végülis a nálam lévő apróért (ami kb. a jegy fele volt) hazavitt. Ezúttal is big thankyou neki.

Hát így. Ígérni már nem merek semmit, de remélem nemsoká lesz időm írni az utazásaimról is. Addig is egy jóhír annak, akinek hiányzom:

JÖVŐ HÉTEN MEGYEK HAZAAAAAA :) Igaz csak egy estére, de a PIMben szerda este mindenki megtalál! Gyertek, gyertek!

www.facebook.com/events/348419568529333/

Addig is BOLDOG NYUSZIT és Kellemes Húsvétot bárhol is vagytok a világban, nyúlon innen vagy a nyúlon túl!

A régi nóta óta igencsak megváltozott a világ, így otthon a 8 óra munka inkább 12-14 óra volt, míg itt gyakran csupán 6-7.

Gondolom sokan alapvetően jól informáltak vagytok és tudjátok hol dolgozom, de aki nem, annak íme: The Narrow Boat pub. Találtok képeket, de akinek nem elég, van róla videó is:

Ja, hogy miért pont az alsó WCről, nah azt ne kérdezzétek :)

Szerencsésnek mondhatom magam, mert manapság tényleg nem egyszerű munkát találni Londonban sem, a pincérkedés meg még mindig az egyik legjobb munka, amit itt Kelet-Európa bölcsészdiplomás leánya találhat. Lótni-futni, mosolyogni meg szeretek, úgyhogy, bár sznob énem erősen tiltakozik, de alapvetően imádok itt dolgozni. 4 éve is szerettem, csak azóta történt pár dolog, bár néha úgy tűnik, hogy mégsem. Például megvannak a volt munkatársaim alteregói. Andrea, a szlovák lány helyett, most Katy a munkatársam, de annyira hasonlítanak, mind külső, mind belső tulajdonságaikat tekintve, hogy sokszor azt hiszem Andreával dolgozom. Adriana, a kolumbiai volt munkatárs pedig sok tekintetben mutat hasonlóságot Erikához, a litván lányhoz. Szóval néha tényleg azt érzem, hogy 2008 van:) Hihetetlen, de van pár vendég, aki azóta is oda jár és ugyanazt issza. Fura látni ugyanazokat az arcokat, csak 4 évvel öregebben. (Persze én nem változtam azóta semmit, áh dehogy :) ).

A válságnak köszönhető talán, hogy most több angol pincér dolgozik itt, de főként a főállásuk mellett. Ez nagyon jót tesz az angolomnak, ami finoman szólva nincs túl magas szinten, de azért működik, persze egy kis mosollyal megtámogatva :) Egyébként többen olasznak néztek gondolom a barna szemem és a kevéssé helyesen használt angol szavaim miatt :) (Tudvalevő, hogy az olaszok és a spanyolok nem igazán bírják az angol nyelvet)

Egyébként 5 napot dolgozom egy héten, van amikor 5 órát és van, amikor 8at, de mindkét esetben kapok enni és annyi vizet/üdítőt/kávét/teát ihatok, amennyi belém fér. A keresetem meg azt hiszem a minimálbér, de olyan 200font/hét (igen, itt nem titok mennyit keres az ember, csak otthon az...). Csak a miheztartás végett egy táblás csoki itt 1 font, szóval minden napra jut egy és még félre is tudok tenni. Igaz ugyan, hogy a lakhatás nem olcsó, de egy szerencsés véletlennek köszönhetően egész jó környéken tudtam szerezni, olcsón egy 2 ágyas szobában helyet. Igaz magyar ház, de az, hogy a 33mas lakásba költözöm majd be hétfőn a Niki nevű szobatársamhoz, jó előjelnek tűnik :) Életem legboldogabb 4 évét töltöttem Nikivel az Apáczai Kolesz 33mas szobájában :)

Hát egyelőre ennyit mára, mert nemsokára indulnom kell dolgozni. Ma este 6tól zárásig (éjfél) vagyok, aminek a "későnkelő" természeten igencsak örül.

Beérve Londonba az első utam a bátyám munkahelyéhez vezetett és meglepetten tapasztaltam, hogy mennyi mindenre emlékszem a városból. Végül is csak itt éltem fél évet valamikor réges régen.

Sajnos nem a Caminós hátizsákkal érkeztem - mivel az nem az enyém volt és a tulajdonosa nem tett házassági ajánlatot, úgyhogy esélyem sem volt rá, hogy sajátomnak tudhassam (najó felkínálta megvételre, de drágállottam) - így a 16 kilót kb. 150-nek éreztem, szóval egy kényelmesnek tűnő utcasarkon letáboroztam, mert tudtam, hogy Ede késni fog. Lehet, ha kitettem volna a sapimat, az ott töltött 1 óra alatt egész jó kis összeget kereshettem volna, de inkább csak olvasgattam....5 percet...10 percet...fél órát végül 1 órát. Aztán jött Ede és indultunk Camdenbe. 

Szóval jelenleg 2 sarokkal lakom arrébb Amy egykori házától, ahonnan lenyúlták az utcanévtáblát, mert tele volt szeretünk Amy, erre lakik Amy meg hasonló feliratokkal és jól eladták az ebay-en :)

Mivel nincs fényképezőm egyelőre, próbálom leírni úgy a házat, hogy el tudjátok képzelni. Szóval van egy kapu (ki gondolta volna) és egy kis kert paddal, lugassal, hamutartóval és nárciszokkal. A házajtó kicsit olyan hobbitfalvás, csúcsos, picike. A ház egyébként egy kocsiszín volt. A főutcán volt az "urak" háza és itt laktak a földszinten a pacik, az emeleten meg a kocsis és családja. Most a földszinten van egy előszoba, egy WC/mosókonyha/fotólabor, egy nappali nagy ablakkal és a konyha. Lépcsőn lehet felmenni az emeletre, ahol van 2 szoba meg egy fürdő. Szóval az egész olyan, mint egy kertes ház. A nappaliban (vagyis ahol a pacik aludtak régen) van egy matracom és azon alukálok. Vagyis alukáltam tegnapig. De ez összefügg azzal, hogy először nem Ede német lakótársáét ismertem meg, hanem Matildát. Aki a konyha szekrény alatt lakik...vagyis Matildákat, akik többen vannak. Egerek. Cukik, vagyis cukik voltak tegnapig, amíg fel nem fedeztem, hogy a matracom környékén is laknak. Éppen nagy igyekezettel gépeltem a matracon fekve, mikor valami odaugrált hozzám, át a karomon és be a fotel alá. És persze ilyenkor mi az első női reakció? Igen, a sikítás:) Najó, nem olyan hatalmas, egetrengető, igazi női, fejhangon, csak pici kis sikkantás. Úgyhogy tegnap éjjel a kanapén aludtam, de mivel nem a legkényelmesebb, ma bepróbálkozom újra a matraccal. Éjjel remélem a Matildák is alszanak. Alszanak és kész. Nem ugrálnak körülöttem, mint Gulliver körül a törpék. Nem, és kész.

Lassan feküdnöm is kéne, mert holnap munka, de van akinek már megpendítettem eddigi legviccesebb/szomorúbb kalandomat, úgyhogy ezt még megírom. Szóval itt olyan az ajtó, hogy kívülről csak kulccsal nyitódik, viszont igen könnyen becsapódik. Ebből már sejthető, hogy mi történt. Első munkanapomon, egészen pontosan szerdán, szépen felkeltem, egyedül voltam itthon, főztem kicsit és gondoltam lassan felöltözöm és el sem fogok késni, jajdejó. Igen ám, de kivittem a recycle binbe (mert itt az is van, ez már NYUGAT :) ) egy kis szemetet, pizsibe, köntösbe, majd egy eső utáni kósza szellő szépen be is csapta az ajtót. Állok a kert közepén és pillogtatok és persze röhögök, hogy ezt nem hiszem el. Se telefon, se pénz, se normális ruha.

Az első reakciómon magam is meglepődtem - azt hiszem a Caminó néha túl is dolgozik bennem - kiálltam a kert közepére és elkezdtem átszellemülve mondani, hogy EDE, EDEEEEEE. Hátha meghallja. Persze, esélyes. Azt sem tudom London melyik részén dolgozik, de asszem nem a szomszédban....Elég hamar rájöttem, hogy ez nem a legjobb ötlet, úgyhogy megpróbáltam belökni az ajtót. Aminek eredményeként csak kékre zöldre vertem a vállamat és a térdemet a faajtón, amihez utólag is gratulálok magamnak. Aztán elképzeltem, hogy akkor elindulok pizsibe, papucsba és köntösbe dolgozni (talán odatalálok, cirka 40 perc gyalog) és megmondom, hogy nem tudok dolgozni, mert nem fekete munkaruhába érkeztem, majd megfordulok és hazajövök. Persze be már nem jutok a kertbe, mert a kertkapu is csak belülről nyílik...Hamar elvetettem ezt az ötletet, bár itt senki nem nézne hülyének, ha pizsibe flangálnék a városba, de azért nem ez volt az álmom arról milyen lesz az "első" napom a munkahelyen.

A következő ötletem az volt, hogy elmegyek egy rendőrségre és megkérem őket, hogy had írjak Edének emailt. De hol a rendőrség? És amúgy is, a kerten belül biztonságosabb, mint az utcán, úgyhogy ezt is elvetettem. Viszont eszembe jutott, hogy a landlady is itt lakik valahol, úgyhogy kitámasztottam a kaput és elindultam az utcán, hogy a mellettünk lévő házon/házakon kopogtatót keressek. Nem találtam...És akkor jött az ötlet, hogy 1 számot tudok kívülről, amit pánikhelyzetben sem felejtek el és ami ez esetben is célravezető lehet. Szóval kimentem az utcára és az első arra járónak elmondtam, hogy kizártam magam, megmutattam, hogy itt a kert, de a házba nem tudok bemenni és szeretnék telefonálni egyet. A fickó első szóra adta a telefonját, bár kissé meglepődött, hogy nemzetközi hívás lett (bocsi a számláért...). Bepötyögtem Niki számát, hogy hívja fel a szüleimet, hogy hívják fel Edét, hogy jöjjön haza és engedjen be, mert kizártam magam...Niki szerencsére felvette (ezúton is hála és köszönet érte) és elindult a forródrót. Ekkor kicsit megnyugodtam, mert még volt kb. 1 óra a munkakezdésig. És ekkor valahogy a kapufélfára vetődött a tekintetem és ott volt egy csengő, amin nem Edéék neve volt. Megnyomtam és láss csodát a kertben megjelent a landlady, lehozta a kulcsot és beengedett. Úgyhogy hívtam Edét, hogy mégse kell jönnie, felöltöztem és mintha mi sem történt volna megjelentem a munkahelyemen :) Azóta MINDIG nálam van a kulcs és nem gyakran viszem ki a szemetet:)

Hát így.

Szóval az úgy volt, hogy 4 év távollét után újra London lett választott otthonom. Persze a kezdeti nehézségek megvoltak...De ezek nélkül nem is élet az élet.

London madártávlatból

Amúgy az indulás álomszerű volt. Másfél óra alvás után, Anyukám hozta a meleg kávét, felcuccoltunk és indulás a reptérre. A lépcsőházból kilépve pedig ott vártak a barátaim hajnali fél 5 kor, álmos szemekkel. Olyan cukik voltak. Teljesen meghatódtam. Még egyszer köszi érte, tényleg, hatalmas. Persze erős volt az érzés, hogy hülye vagyok én, hogy ezt hagyom itt???!!!! Az Apukám amúgy az utolsó otthon töltött hétvégén elvitt a Hősök, szentek, királyok kiállításra, de nem hatott meg annyira, hogy ne hagyjam el a Hazát...de a barátaim, nah ők igen, ők elgondolkodtattak...Nah ezt abba is hagyom...

A gépen, mint ismeretes sikerült ismerőssel utaznom, úgyhogy Kristóf a második Caminóm startjánál is jelen volt a cuki Rubik kockájával :)

Várakozásaimmal ellentétben közepes szívfájdalmat éreztem és hatalmas zokogás helyett csak pár könnycseppet ejtettem. Biztos érzem, hogy ez a jó irány...

Repülni még mindig imádok, csak a leszállás a nagy köd miatt váratott magára. Nem is Stanstedben szálltunk le, hanem Lutonban és pár órás késéssel, de azért sikeresen.

A buszosnénitől megkérdeztem, hogy kell-e jegyet vennem a vonatállomásig, vagy jó rá a vonatjegyem és láss csodát igen kedvesen Darling megszólítással azt mondta, hogy igen kell rá jegy. Nem volt bunkó, elégedetlen, csak simán kedves :) Úgyhogy igen, éreztem, hogy megérkeztem egy szép, új világba :)

Folyt. köv.