A régi nóta óta igencsak megváltozott a világ, így otthon a 8 óra munka inkább 12-14 óra volt, míg itt gyakran csupán 6-7.
Gondolom sokan alapvetően jól informáltak vagytok és tudjátok hol dolgozom, de aki nem, annak íme: The Narrow Boat pub. Találtok képeket, de akinek nem elég, van róla videó is:
Ja, hogy miért pont az alsó WCről, nah azt ne kérdezzétek :)
Szerencsésnek mondhatom magam, mert manapság tényleg nem egyszerű munkát találni Londonban sem, a pincérkedés meg még mindig az egyik legjobb munka, amit itt Kelet-Európa bölcsészdiplomás leánya találhat. Lótni-futni, mosolyogni meg szeretek, úgyhogy, bár sznob énem erősen tiltakozik, de alapvetően imádok itt dolgozni. 4 éve is szerettem, csak azóta történt pár dolog, bár néha úgy tűnik, hogy mégsem. Például megvannak a volt munkatársaim alteregói. Andrea, a szlovák lány helyett, most Katy a munkatársam, de annyira hasonlítanak, mind külső, mind belső tulajdonságaikat tekintve, hogy sokszor azt hiszem Andreával dolgozom. Adriana, a kolumbiai volt munkatárs pedig sok tekintetben mutat hasonlóságot Erikához, a litván lányhoz. Szóval néha tényleg azt érzem, hogy 2008 van:) Hihetetlen, de van pár vendég, aki azóta is oda jár és ugyanazt issza. Fura látni ugyanazokat az arcokat, csak 4 évvel öregebben. (Persze én nem változtam azóta semmit, áh dehogy :) ).
A válságnak köszönhető talán, hogy most több angol pincér dolgozik itt, de főként a főállásuk mellett. Ez nagyon jót tesz az angolomnak, ami finoman szólva nincs túl magas szinten, de azért működik, persze egy kis mosollyal megtámogatva :) Egyébként többen olasznak néztek gondolom a barna szemem és a kevéssé helyesen használt angol szavaim miatt :) (Tudvalevő, hogy az olaszok és a spanyolok nem igazán bírják az angol nyelvet)
Egyébként 5 napot dolgozom egy héten, van amikor 5 órát és van, amikor 8at, de mindkét esetben kapok enni és annyi vizet/üdítőt/kávét/teát ihatok, amennyi belém fér. A keresetem meg azt hiszem a minimálbér, de olyan 200font/hét (igen, itt nem titok mennyit keres az ember, csak otthon az...). Csak a miheztartás végett egy táblás csoki itt 1 font, szóval minden napra jut egy és még félre is tudok tenni. Igaz ugyan, hogy a lakhatás nem olcsó, de egy szerencsés véletlennek köszönhetően egész jó környéken tudtam szerezni, olcsón egy 2 ágyas szobában helyet. Igaz magyar ház, de az, hogy a 33mas lakásba költözöm majd be hétfőn a Niki nevű szobatársamhoz, jó előjelnek tűnik :) Életem legboldogabb 4 évét töltöttem Nikivel az Apáczai Kolesz 33mas szobájában :)
Hát egyelőre ennyit mára, mert nemsokára indulnom kell dolgozni. Ma este 6tól zárásig (éjfél) vagyok, aminek a "későnkelő" természeten igencsak örül.
