Mig bennem van a lendulet es a lustasag nem irtja ki teljesen, gondoltam tovabbpotyogom utazasi elmenyeinket.
Nem hiszem, hogy Angkort be kellene mutassam, mindenki hallott rola. Ez abbol is latszott, hogy az ut soran az Angkorrol feltoltott kepeimre erkezett a legtobb like Facebookon :) Mert hatizsakos turistakent nem csak az olcso szallasok, utcai kajalasok, hosszu buszutak jutnak am a szereny halandonak, hanem a vilag epiett es termeszeti csodai is. De, mielott ezekben reszunk lehetett, addig meg kellett oldanunk par problemat.
Most nem arra gondolok, hogy orulhettunk, hogy volt helyunk a buszon es mivel en olyan jofej vagyok, felajanlottam a hely nelkul maradt helyieknek, hogy hasznaljak a kisparnamat es arra uljenek. Egy picigyereknek meg felajanlottam a kisparnahuzatomba csomagolt salamat parna gyanant, mert megiscsak kenyelmesebb, mint a buszpadlo. Zsuzs persze jot rohogott, mikor a kisgyerek feluton jol le is hanyta a parnahuzatomat, de engem annyira nem hatott meg. Amugy itt nem csak a gyerekek hanyjak ossze magukat gyakran a buszon, hanem a felnottek is. Ezert is osztogatnak nejlonzacskot egyes jaratokon :)
Amint leszalltunk a buszrol, egybol sikerult ismet jofej turistatarsakat talalni egy amerikai lany es egy nemet fiu szemelyeben, akikkel a tuktukot meg tudtuk osztani, igy konnyeden bejutottunk a varos sziveben levo 60 szobas Gardenvillage nevu guesthousehoz. Nagy is, olcso is, jo is, ajnlottak masok, ugyhogy jo valasztasnak tunt. Amikor azonban azzal fogadtak a recepcion, hogy nincs 2 arva ures agyuk sem, igencsak meglepodtunk. Mindenesetre kihasznaltuk az ingyen netet es gondoltuk, hat van ilyen, megyunk tovabb van itt eleg szallashely. Igy kezdodott kozel 8 oras szallaskeresesunk. Miutan a kozelben levo osszes helyrol elkuldtek minket, mivel fullon voltak, gondoltuk elvitetjuk magunkat a Pursat es a fovaros kozti uton megismert Lauren altal ajanlott guesthousehoz, ami azt gondoltuk eleg messze van gyalog, meg amugyis elegunk volt mar, ugyhogy fogtunk egy tuktukost es elmondtuk neki, hova szeretnenk menni. Mondta, hogy az nagyon nagyon messze van, 1 dollar lesz (eddigre mar megtanultuk, hogy 1 dollar is sok penz itt, szoval gondoltuk nem lehet minket mar atverni, tenyleg messze lehet). Messze is volt az, ahova menni szerettunk volna, de kb gyalog 10 percnyire volt, ahova elszallitottak. Hasonlo nevu guesthouse, de nem az, ahova mi szerettunk volna menni. Eddigre mar elegge elegunk volt a dolgokbol es probaltuk elmagyarazni, hogy, bar itt sincs hely, de mi nem is ide akartunk jonni. Mondtak, de ott sincs hely, ahova menni szerettunk volna, azonban a tuktuksofor felajanlotta, hogy alhatunk a csaladjanal 10 dollar per foert (es gondolom mondanom sem kell, hogy nem egy kacsalabon allo palotaban lakott, hanem szerintem egy egylegteru fahazikoban)...Hat, bar imadok ismerkedni a helyiekkel, valahogy egy hosszu buszut utan nem ez volt, amire vagytam, annal is inkabb, hogy a Gardenvillageben 2 dollar\agy volt az ar a dormban (kozos halo). Arrol nem is beszelve, hogy nem tunt tul megbizhatonak az uriember, tekintve, hogy a 3 perces utat, nagyon nagyon hosszu utnak allitotta be es nem is oda vitt, ahova menni szerettunk volna. Ugyhogy nagy felhaborodva kifizettuk es visszaindultunk gyalog oda, ahonnan orakkal elotte elindultunk. Kozben a ketsegbeeses hataran megallitottam harom szembejovo turistat, hogy ok hol szalltak meg. Mondtak, hogy a varos kulso reszen es megadtak a hostel nevet. Gondoltam, nincs mas hatra, mint elore, visszamegyunk netezni a Gardenvillagebe es ha lehet foglalunk egy szobat. Nagy naivan le is foglaltam egy ket fos szobat a hostelben, kertem tuktukot is este 10re, mert ekkor fel9 korul jart az ido es meg gondoltam egyunk egyet, ha mar van szallasunk, mielott kimegyunk a varos szelere. Zsuzs mar ekkor szkeptikus volt, de en mondtam, hogy visszajott az automata email, hogy megvan a szobank, ugyhogy meg is kell legyen. Szoval elmentunk enni es vacsi kozben elmondtam Zsuzsnak, hogy azt olvastam a neten, h meghalt Piedone, amire o veglegesen es teljesen osszeomlott (masnapra kiderult, hogy a hir kacsa volt, ugyhogy Zsuzs lelki bekeje is helyreallt :) ).
10kor kicsit vartunk a tuktukra, majd fogtunk egy masikat es kimentunk a varos szelere. Amint odaertunk mar kerdeztek is, hogy foglaltunk-e szallast naluk. Nagy buszken mondtam, hogy igen. Erre kerdeztek, hogy mikor. Mondtam 2 oraja neten. Mondtak, hogy az nem ugy van am, mert nincs szabad szobajuk. Nah ekkor elpattant az agyam es kozoltem, hogy kaptam egy konfirmalo emailt es engem nem erdekel, de ha mashol nem, a recepcio mellett fogok aludni. Mondtak, hogy, ha nem baj, hogy foldon, akkor nekik nem gaz...Gondoltam, hat fiuk, ez konnyen ment, de Zsuzsnak nem fullott a foga a halozsakban foldonalvashoz, ugyhogy tettunk meg egy elkeseredett kiserletet, hogy talaljunk egy agyat, amiben elalhatunk. Jartunk kivilagitatlan, koborkutyakkal teli utcakban, hotelekben, beszeltunk angolul egyaltalan nem beszelo recepciosokkal es az utazasom soran eloszor igencsak felidegesitettem magam. Amikor bementunk egy hotelbe es mondtak, hogy full, megkerdeztem, hogy tudnak-e ajanlani egy nagyon nagyon draga hotelt, ahol elallhatunk, hatha az nincs tele. Ekkor mar nem erdekelt mennyibe kerul...De nem igazan ertettek, h mit akarok, majd mikor megkerdeztem, hogy hol alszik a kiraly, amikor Siem Riepbe latogat, mert en is ott fogok aludni, akkor mar szabalyosan kirohogtek, mire en is elkezdtem rohogni. Azota megtudtam, hogy a kiralynak kulon rezidenciaja van a varosban (biztos, mert lehetetlen itt szallast szerezni :) ). Mikor mar ott tartottam, hogy az utca kozepen kiabaltam, hogy b'ssza meg Angkor, nem erdekel, most azonnal megyek Bangkokba es vissza Londonba, lesz'rom (mondom, igencsak ideges voltam) akkor egy tuktukos a segitsegunkre sietett es elvitt egy hostelbe, ahol eppen par masodperccel azelott adtak ki az utolso szobat, mielott mi odaertunk...Egyebkent vicces volt belelatni a rendszerben. A tuktukosok tudjak hol van szoba, de nem mondjak am meg csak ugy, csak, ha elvihetnek. De nem is tudod hova visznek es termeszetesen, ha latjak rajtad, h csak az utcan tudsz aludni, ha ok nem sietnek a segitsegedre, eleg rossz alkupozicioba kerulsz a viteldijjal kapcsolatban. Szoval egy csomo tuktukost visszautasitottunk, bar igy is egy csomo penzt vertunk el utazgatva a fullon levo hostelek kozott. Vegul arra jutottunk ejfel korul, hogy 2 opcio van. 1. visszamegyunk oda, ahol tuti teto lesz a fejunk folott es talan meg budi es zuhany is, 2. kimegyunk a repterre es ott csovezunk. Az elso opcio jobbnak tunt, ugyhogy visszamentunk es mondtuk a tulajnak, hogy nem talaltunk semmit, ugyhogy a recepcion aludnank. Utolag igen szerencsesnek erzem magunkat es nem igazan tudom, hogy a tobbi min 100 turista, akikkkel a szallaskereses soran talalkoztunk, hol toltotte az ejszakat. Vegul kaptunk zuhanyt, WCt, ingyen netet, leteritettuk a halozsakjainkat es lefekveshez keszulodtunk. Alvas elott beszelgettunk a recepciosokkal. Az egyik fiatal ferfi mondta, hogy o mindig a foldon alszik es a csaladja falun el es sosem aludtak meg agyban, csak a fafoldon, max az Apa megy le a haztarto colopokre akasztott fuggoagyba aludni, ez az o privilegiuma. Napkozben tuktuksoforkent dolgozik, ejjel pedig recepcios es szeretne egyszer az Anyukajanak venni egy matracot, hogy azon aludhassom. Es ekkor megint rajottem, hogy mennyire szerencses vagyok, hogy Europaba szulettem, nem szamit, hogy annak keleti vagy nyugati reszen. Mivel pedig volt nalam 100 font tartalekpenz, gondoltam egyet es 50 fontot odaadtam neki, hogy vegyen az Anyukajanak matracot. Nekem ez 3 napi keresetem, neki kb egy havi...es tudom, hogy sokan ugy gondoljak, nincs is anyukaja es mindenkinek ezt a sztorit adja elo es sok hulye van, aki ad neki penzt, de nem hiszem, hogy igy lenne. Nehezen fogadta el. Ha pedig igy is van, az en kis vilagomban, NEM igy van :) Kaptunk parnakat es ventillatort, rohogtunk egy csomot, megbotrankoztattunk a hazaerkezo turistakat a foldon aludva, de ingyen es eleg jol atveszeltuk az elso ejszakankat:)
Masnapra az elozo napi legsegitokeszebb tuktukossal lebeszeltuk, hogy jon ertunk reggel es elvisz eloszor a Garden villagebe, hogy lefoglaljuk a szallasunkat, utana pedig Angkorba. Angkor tenyleg meses es semmivel ossze nem hasonlithato. Mezitlab taposni a hideg templomkoveket, kozben csodalva hallgatjuk meseiket, ijesztgetjuk egymast a kertben levo pokokkal, majmokatsimogatunk, akik sikitofraszt hoznak Zsuzsra, nekem meg ellopjak a vizemet, masnap biciklivel eltevedunk a templomok kozott, felfedezunk, naplementet nezunk es el sem hisszuk, hogy itt vagyunk. Nem, ezt azt hiszem nem lehet sem leirni, sem elmondani, el kell menni oda :)
Vegulis a 3 napos passzunkat nem hasznaltuk ki, hiszen csak 2 napra mentunk, de nem ereztuk, amit a sok sok turistatarsunk, hogy templed out (vagyis megcsomorlottunk a templomoktol). Elveztuk minden percet, nem ugy a Siem Riepben toltott napoknak. Sajnos itt minden a turistakra epult, a lepten nyomon koldulo gyerekektol elkezdve, a PUB STREET szorakozohelyeiig, amiket kihagytunk. Persze, hozza kell tennem, hogy azert ertek minket pozitiv meglepetesek. Peldaul, mikor Angkorbol bicikliztunk haza es igencsak felidegesitettuk magunkat az itteni kozlekedesi viszonyokon (nem 2 ember biciklizik egymas mellett, hanem 3, mikozben a 2 savos uton autok, buszok, tuktukok, motorok, es biciklik osztoznak, valtozo aranyban de egyszerre 10en. Valamint a savok iranymegosztasa sem hat meg senkit, ugyhogy eros szembejovo forgalomra is szamitani kell)...Szoval nem volt egyszeru hazajutni es gondoltuk, hogy a kozlekedes okozta sokkra le is guritunk egy Mekong viszkit, ami kambodzsai tartozkodasunk alatt kedvencunk lett. Az egyik torzsettermunkben rendeltunk is egyet egyet, majd kaptunk 1-1 borospoharnyit, mert ugye kedves vendegek vagyunk es az elozo napon is naluk utottunk el par orat kartyazassal. Szoval ilyen am a kambodzsai marketing :) Mindezek mellett valahogy Pursat nekem sokkal sokkal kellemesebb elmeny volt, mint Siem Riep. De megsem volt konnyu elhagyni a varost...
