Megérkezett a tavasz, a jó idő és vele a jósok angol vendég a canal-menti étterembe és pubba, úgyhogy heti 5 néha 6 rohanós és fárasztó munkanap. De még mindig szeretem és élvezem. Vannak vendégek, akik eléggé megkedveltek. Na nem a perfekt angol tudásom miatt, hanem, mert mosolygok (ha kell, ha nem:) ). Az alapkoncepcióm, hogy azért térnek be a Narrow Boatba akár csak egy rövid ebédre, akár egy romantikus vacsorára, mert jól szeretnék magukat érezni. Úgyhogy miért rontsa el a kedvüket egy morcos pincérlány? Amúgy a mosoly tényleg a legtöbb problémát megoldja, ha meg nem marad a japánokat megszégyenítő hajlongós sorryáradat:) De ez nem fordul elő gyakran, szóval boldog munkanapjaimat élem...Persze egy-egy kiadós utazásra is szakítok időt.
De most inkább a hétköznapjaimba kaptok egy kis betekintés, már akit ez érdekel. Szerencsére SPis megénekelte e témát, úgyhogy fel tudom dobni a bejegyzésemet egy gyönyörű és sokatmondó dalocskával:)
Szóval március 20-án beköltöztem a magyarok lakta lakótelepi szobácskámba. 7en lakunk, mint a törpék és kb. én vagyok a legfiatalabb. Mindenki dolgozik, úgyhogy alapvetően csendes és pihenésre alkalmas a környezet. (2 budi van, úgyhogy az emeletibe csak 5en szarunk, szóval teljesen elfogadható :) ). A lakókörnyezet faunájáról annyit, hogy nincs egér és patkány, ellenben mókus akad bőven. Meg az alsó szomszédok tartanak egy dézsában aranyhalakat, míg a szomszéd macska ki nem halássza őket:) Egyébként itt nem ritka a róka sem, munkából hazafelé gyakran futok össze eggyel-eggyel az Angelnél, ami 1es zóna, szóval London belvárosának számít.
A lakás egyébként közel van a Narrowboathoz, szóval spórolok heti 18,8 fontot a buszbérleten:) A szobatársam szociológus magyar lány, aki most egy szállodában dolgozik. Fordított életmódban működünk, úgyhogy nem gyakran futunk össze. Általában ő már alszik mire én hazaérek és én még alszom mikor ő elmegy, szóval jól megvagyunk:) A 8 kollégiumban eltöltött év és a 33 caminós éjszaka pedig felkészített arra, hogy ne sok dolog zavarjon az együttélés során. Persze az egyedül lakás lenne az igazi, de az egyelőre az utazásra szánt büdzsét terhelné, ami egyelőre túl nagy árnak tűnik.
Lassan feküdnöm is kéne, szóval csak 2 sztori:
1. Képzeljétek, múlt vasárnap ki ugrott be egy bitterre (angol sör) és egy bowl of friesra (adag sültkrumpli)? Boris, London polgármestere, aki szerintem egy cuki piros orral bármelyik cirkuszban sikert aratna:
Szóval büszke vagyok, hogy nálunk járt :) És nem voltak testőrei, persze tojással dobálózó nyugdíjas nénik és transzparensek sem:)
2. Ma pedig elmentem este Edéhez, ittunk a közeli pubban egy jó kis rozét (Igen Dóra, főként a Te egészségedre és a vizsgádra, úgyhogy tanuljá' ezerrel!), meghiányoztak a barátaim és ismerőseim (:( ), majd hazafelé a buszmegállóban arra lettem figyelmes, hogy egy fickó füttyög. Ez éjfél körül volt - ami bár későnek tűnhet, számomra nem az, tekintve, hogy fél1 körül szoktam hazacammogni a munkahelyemről. Szóval állok a megállóban a fickó szemben meg füttyög és mutogat a park felé. kutya sehol. Csak én. Kissé megijedtem, úgyhogy bár ilyenkor Nikit szoktam hívni, most Edét csörgettem fel és mondtam neki, hogy szórakoztasson, míg jön a busz, valahogy telefonálás közben nagyobb biztonságban érzem magam. A fickó fel is hagyott a füttyögéssel és leült egy ház lépcsőére. Aztán gondolt egyet és odajött, leült mellém és konkrétan ezt kérdezte: Do you want some bussines? Mondtam, hogy Noooooo (és remélem nem tettem hozzá, hogy thank you, bár amilyen udvarias lányka vagyok, tuti hozzátettem...). Aztán megkérdezte megint, közben persze arrább mentem és mondtam Edének, hogy bakker ezt nem hiszem el....Persze lehet, hogy csak valami hellokittis keleti húsvetinyúl utánzatot akart nekem eladni, de azt hiszem venni szeretett volna inkább valamit. Vagyis konkrétan engem....Szerencsére jött a busz és felszálltam, de nem volt az Oysteremen pénz (az az itteni bérlet, pénzt lehet rá tölteni és úgy utazgatni). Ilyenkor vagy veszel buszjegyet a buszosbácsinál vagy le kell szállnod. A pénzemet persze nem találtam, de a bácsi elindult, úgyhogy magam mögött hagyhattam a füttyögős bussinesmanemet. Aztán találtam 10 fontot a zsebembe, de abból meg nem tudott visszaadni, szóval végülis a nálam lévő apróért (ami kb. a jegy fele volt) hazavitt. Ezúttal is big thankyou neki.
Hát így. Ígérni már nem merek semmit, de remélem nemsoká lesz időm írni az utazásaimról is. Addig is egy jóhír annak, akinek hiányzom:
JÖVŐ HÉTEN MEGYEK HAZAAAAAA :) Igaz csak egy estére, de a PIMben szerda este mindenki megtalál! Gyertek, gyertek!
www.facebook.com/events/348419568529333/
Addig is BOLDOG NYUSZIT és Kellemes Húsvétot bárhol is vagytok a világban, nyúlon innen vagy a nyúlon túl!
